Egy esőcsepp útja

Egy lány nyit be a helyiségbe

Homályos tekintettel néz körül

Nem észleli az emberek közönyét

Csak a meleget, s leveti köpenyét

Langyos levegő borzongatja, s örül

Valami űzött vadként tükröződik szemébe.

 

Vagy tán valaki, kit most érzékelt

S a másik is őt magának kiválasztott

E két tekintet lágyan simult egymásba

Hosszú keresés után egy pillantásba

Pillanatig vagy örökké is tarthatott…

Üzenetével a pici esőcsepp, hát útra kelt.

 

Vizes hajból haladva arcon meg, nyakon

És potty, dermedt mellbimbóról a padlóra

Csúszott tovább, zihálva vitte a szenvedély

Koszos cipőre huppanva, vádlin fel- ne félj!

Térdkalácson ülve lüktetett- állj meg egy szóra!

Érezte a test szomjúságát, a feltörő vágyakon.

 

Egy másik mellkason lihegett már, de ez egész más

Puha szőrzete cirógatta útján a kis vándorcseppet

Az állra, mely enyhén borostás már fáradtan szökik

A kis cseppecske, s végül címzettjéhez érkezik...

Nem hidegen hisz az érzelmi kavalkádtól forróvá lett

Zálogul zsebkendőbe fektetik, és suttogva szól a küldött vallomás.