Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az esőcsepp útja
emonye 2009. október 22. 15:00
Egy lány nyit be a helyiségbe
Homályos tekintettel néz körül
Nem észleli az emberek közönyét
Csak a meleget, s leveti köpenyét
Langyos levegő borzongatja, s örül
Valami űzött vadként tükröződik szemébe.
Vagy tán valaki, kit most érzékelt
S a másik is őt magának kiválasztott
E két tekintet lágyan simult egymásba
Hosszú keresés után egy pillantásba
Pillanatig vagy örökké is tarthatott…
Üzenetével a pici esőcsepp, hát útra kelt.
Vizes hajból haladva arcon meg, nyakon
És potty, dermedt mellbimbóról a padlóra
Csúszott tovább, zihálva vitte a szenvedély
Koszos cipőre huppanva, vádlin fel- ne félj!
Térdkalácson ülve lüktetett- állj meg egy szóra!
Érezte a test szomjúságát, a feltörő vágyakon.
Egy másik mellkason lihegett már, de ez egész más
Puha szőrzete cirógatta útján a kis vándorcseppet
Az állra, mely enyhén borostás már fáradtan szökik
A kis cseppecske, s végül címzettjéhez érkezik...
Nem hidegen hisz az érzelmi kavalkádtól forróvá lett
Zálogul zsebkendőbe fektetik, és suttogva szól a küldött vallomás.
Törölt tag2009. október 22. 15:07
Törölt hozzászólás.