Arany kalitkába záva

Törött szárnyú kis madárka

Arany kalitkába van bezárva

Csillog-villog az arany kalitka,

De búsúl a sebesült madárka.

 

Hiába babusgatják, takargatják

Éjjel-nappal mindig ápolják

Védve van ő az arany kalitkába

De várja, mikor jön el a boldogsága.

 

Bezárva élni neki oly nehéz

S megszökni pedig merészség

Ezért várja, hogy gyógyuljon

És aztán eljuthasson- oda -

Ahová mindig is vágyott

Felfedezni végre e szép világot.

 

Ez a madárka nem élhet bezárva

Arany, ezüst, gyémánt fogságában

Nem szabad bezárni, kényeztetni

A szabad élettől nem kell őt óvni.

 

Meggyógyul a madárka, várja a saját világa

A szabad természetben van a boldogsága

Ott fogja megtalálni párját a kismadár

Az arany kalitka kinyílik, s ő végre elszáll.

 

Mert nem old meg semmit az arany, a csillogás

Nem használ, sőt árt a túlzásba vitt ápolás

A sebzett madár is kell, tudja milyen a szabad élet

Veszélyes, bajjal jár, de itt boldogan élhet.