Angyali látomás

Történt egyszer karácsony éjjelén

Egy magányos fiú aludt szendén

Nem volt vele a szeretett lány

Ővele álmodott ezen az éjszakán

Csillag ragyogott, csengő csilingelt

És valaki az ajtóban lágyan nevetett.

Halk zajt hallott a fiú odaki

Csendben lépdelt azt éjben valaki

Bámulta az angyali árnyat, ahogy belépik

Könnyed mozdulattal libben, s hitte, hogy álmodik

Hisz ő volt, akiről álmodott , s akiért vágyódott

Szőke haja ragyogott , angyal arca sugárzott

Karácsonyi éjben egy angyali fény

A fiú szivében megcsillant a remény

Leült a lány s gyengéden fölé hajolt

Édes mosollyal ránézett , s lágyan  szólt

A fiú ámulattal csak hunyorgott s nem tudta hinni

Hogy az ő kedvese jött el őt a mennybe vinni

Megérintette a fiút s álmaiból felkeltette

Közben puha ajkait az ajkaira tette

Ráébredt a fiú hogy ez tényleg nem álom

Tűnődött -, hisz én valóban az édes angyalomat látom!

Ezernyi csillag fénylett a karácsonyi éjben

S valami furcsa tűz gyúlt a fiú szivében

Az angyali csókot viszonozta szenvedéllyel

Jaj de gyönyörű volt ez a holdas éjjel !

Nem sokkal később kéz a kézben suhantak

A szűz havon át szaladtak, szaladtak

Az angyalok serege énekelt fentről nekik

Míg a csillagok a boldogság útjára vezetik

Nincs többé magány, ha két sziv egyszerre dobog

S az áldott karácsonyi éjben a szerelem tüze lobog

E szép pár a karácsonynak már együtt örült

 Egymáshoz, simultak, míg milliónyi csengő csendült…