Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alá szolgája
emonye 2008. november 22. 14:04
Alá szolgája, mit parancsol?
Úgy érzem, hogy szolga vagyok, a sors szolgája. Merengve behunyom a szemem, és minden megváltozik egy időre…
Előttem, gőzölög a hőn áhított fekete kávé kedvenc csészémben hömpölyögve, hívogat. Még
nincs, ízesítve. A tálcán ott van minden kiskanál, cukor, coffeta, minden, amivel én szeretem
Csörömpölés hangjait hallom- Mi lehet ez? Tán valami ismét törik a kezem közt, ahogy lenni szokott….???
Csak a kanál kezd önálló életre kelni, hanyagul nyújtózik egyet, majd felém fordulva szalutál, mint katona a parancsnoknak. Majd így szól-: Hogy parancsolod a kávét?
ma, én szeretnélek kiszolgálni, mert most te vagy az úr és én az alárendelted a szolga.
Átérzem a helyzeted, hidd el!
Gondolkodni, elámulni sem maradt időm, mert ismét szólt- mennyi cukrot kérsz a kávédba?
Kérdezte kedvesen. Elmondtam, és ő pontosan teljesítette is. A gőzölgő kávéba ugrott és a cukrot lassan, táncolva elkeverte, miközben mosoly ült végig szürke fényű arcán.
Majd újra elém szökkent és megint csak rám kérdezett készséggel:- coffetátt mennyit parancsolsz? Megteszek mindent, ha válaszolsz. Lenyűgözve néztem, és egy fél kanállal abból is kértem. Tisztelgett, majd rohant és a fehér porba zuhant. Azzal a kávémba landolt újra és szteppelve kavarta össze a coffettát, akár, Michael Flatley a híres ír sztepper.
Pár pillanat múlva elém került a kávé, Emő módra. A kanál kiszökkent a csészéből és meghajolva így szólt:- egészségedre úrnőm! Elém állt még egy utolsót szalutálva nekem, majd dermedt hidegséggel hullott vissza a tálcára, a cukor és a coffetta mellé.
Megmosolyogtam, csukott szemem tágra nyílt egyszerre rászegeződve a kávéscsészére, amelyben kihűlten várt a kávé. Szórakozottan kortyoltam egyet, de keserű íze fintort csalt arcomra. A kanál holtan feküdt, a cukor és a coffetta érintetlen volt mellette. Egy erőteljes hang szólalt meg mellettem:- Emő, ízesítsd a kávédat végre! Csörömpölés hangjait, miközben anyum leteszi az üres csészéjét. Mibe gondoltál úgy bele te lány?- kérdi kíváncsian
Csak elkaladoztam kicsit- válaszolom somolyogva.
Felveszem a tálcán fekvő kanalat, és átszellemülten ránevetek, ahogy nekifogok a kávém ízesítéséhez…
kapocsi.ancsa2008. november 22. 19:53
:-))
De jó ilyet olvasni, ötletes .
Gratulálok!