Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A párna meséje
emonye• 2008. december 13. 00:48
-Tűzvörös pirkadatban felébredek és érzem, hogy két ziháló lélegzet pihen rajtam. Az este még csak én voltam az ágyon meg a paplan…
…és beugrik egy felvillanás akkor…Fényesen süt a hold Fényében két árnyalak, táncol összefonódva ringanak az éj ölében majd rám hullnak kérőn, követelőzve és két hajzuhatag kezd most simogatni mint a selyem omlanak lágyan rám. Érzem testük izét a levegőben cikázni, ahogy a vágy hormonjai felfokozottan lüktetnek bennük Meleg szapora lélegzetük, meg-megcsap, ahogy a szerelem játékát egyre nagyobb hévvel játsszák
Arcuk forróságát én is érzem, és hallom az éjszakának elsuttogott vallomásokat
Szemük valami túlvilági elégedett fényben ragyog, amelybe , látom hogy a hold is belekacsint, és mintha ez az éj lenne csak úgy kapaszkodtak egymásba kétségbe esve és mérhetetlen szenvedéllyel…
Most már tudom, hogy a két árnyék egy férfi és egy nő voltak, akik az éjjel rajtam játszadoztak és e játék, jaj olyan vágy világgal volt tele hogy belepirul az ágyon a paplan s pöre párna mivoltom mindene, ahogy a felkelő nap izzva besüt az ablakon és az éjjel látott emlék újból megelevenedik…