"Oly távol vagy tőlem és mégis közel"

Újra és újra hangod

fülembe hallom

Lihegésed nyakamon,

parfümként hordom

És az éjjel, de jó az álom,

mert rég látott arcodat

ott találom

Együtt gyűjtött kagylók

rajtuk érzem illatod

  Mikor viszkit ízlelek

érzem bizsergető csókod

 

Távolságod közelsége

itt van velem, bennem

 Elég egy hang, egy kép

hiányod lett kenyerem

Közelséged távoli,

mint az óceán

Ekkor a most

a múltba tűnik

ott állunk a partján

 

ízlelek valamit,

mintha téged…

Mintha égetne

forró érintésed…

Nem is téged nézlek

mégis ott a képed…

 Illatoddal testem

mint fényt árnyék

kísérted…

Itt az ideje.

hogy egóm egóddal

testközeli élményeit

élje…