Nincs holnap,
nincs remény,
csak nyomor van
a reménytelenség egén.
Szomorú a ma,
nincs semmilyen fejlemény....
Mivel a tegnap is holt,
ezért a ma néma,
s a holnap csupán idea
marad, míg a nap az égen
önfeledten halad....
Nyirkos tél hideg éjjelén
marad a reménytelenség
komor hold képében
mindannyiun k egén.
A fejlődésben régóta nincs
már pozitív esemény.
Marad a ma a múlttal karöltve,
s így toporog az emberiség
időben és térben
egy helyben
az erkölcs terepén...
Mert hiábavaló a technika ezernyi vívmánya,
ha az emberi morál még
csak a legalsó szinten
csupán első lépéseit próbálja.
Nincs az igazi fejlődésnek jele,
csupán a végpusztulás előhírnökének
mutatkozik néhány előjele....
Bár az életünk gazdagabb lehetne,
s akkor az erény fája
ezernyi gyümölcsöt teremne,
múlt nélkül csak kopár jelen van,
hisz én magam is elfelejtettem
már rég a múltam....
Ha nincs történelem,
akkor nincs nemzeti tudat,
s nincs ami romlás-helyzetünkb ől
mutasson kiutat.
Akkor a nyomor az Úr, mely
a romlás torán önfeledten mulat.
Vígan nótázik,
s kedvére hahotázik,
mulat a magyar nemzeten,
s temeti végleg
a múlttal együtt a jelent.
S ez számunkra végérvényesen
csak csupa rosszat jelent.
A jövő létezéséről nem volt tudomása sosem,
mivel az meg sem született a történelemben.
Így halad az emberiség saját romlása felé,
s így temetjük múltunkat,
s közben elveszítjük végleg nemzeti tudatunkat.
Így lesz halott nemzetünk,
s marad teljesen üres tudatunk,
s bizonyosak lehetünk abban:
ezen az úton csak vesztünkbe rohanunk...
S mi lehet a tanúság a jövő nemzedéknek?
Nemzeti tudat nélkül jövő nem születhet,
mert pólyásbaba még a nemzet.
Annak a nemzetnek, mely hagyja,
hogy tapossák a múltját,
annak láthatják majd végpusztulását.
Csupán végpusztulás lehet csak
útjának végállomása,
mely felé rohamos léptekben halad,
ezért van, hogy örök halálra
ítélt a magyar nemzeti tudat....
Szerkesztő: eminui
Figyelők: 0
Tartalomjegyzék
Jogi tudnivalók
Valóság
eminui• 2012. szeptember 29. 22:44
Látom a felhőket olykor az égen
tényleg,
és látom a Napot is
vonulni merészen
délben,
orcádat is látom
minden álmomban,
de felébredek.
Álmom elillant,
a valóság maradt,
s álmom helyett
a realitás virít
szürke elmémnek
homloklebenyén...
Magam vagyok,
akár az ujjam,
csupán Te vagy
Uram, ki őrized
léptemet,
s mutatod nékem
a helyes utat:
a végérvényeset.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!