embererika blogja

embererika•  2016. július 25. 09:15

A hiány csendje

Óvatosan, kibontom a csendet.
Keserűn borítja be a lelket.
Lélegzik egy nagyot, fájón sóhajt,
S a belefont félelem, betakart.

embererika•  2016. május 27. 16:28

Bíbor nász

Lehajtom fejem fűpárnámra.
Uszályos felhők közt szél rohan,
Lopva hajamba belekócol
Tekintetem vonzza titokban.

Felettem, fűzet lenget a szél.
Lombruhája, mint könnyed csipke
Megtöri a Nap sugarait,
S arcod rajzolja rá az égre.

Lelkem zsongítja a pillanat.
Mosolyomban csókod nyoma ég,
Becézem halk szóval a neved
S tudom, nem szerettem soha még.

Bár lenne a sorson hatalmam!
Kitölteném tested és lelked
Játékos színörvényeimmel,
Míg csókom ízének nem enged.

Ismeretlen hídon lépkedek.
Idegen a folyó alattam,
Maradsz hiány és a szerelem
A nász, mely érkezik bíborban.

embererika•  2016. május 14. 22:05

Elszánt a szerelem...

Elszánt a szerelem, mely láncait tördeli
Zihál, küzd, a harc olykor földre kényszeríti
Ő, virágról beszél és szerelmet ad némán
Mámoros kéjt lehel, riadt sóhajjal ajkán
Végtelen, ahogy karjait  áradón fonja,
Bíbor ajka édes, mint a hajnal harmatja,
Remegő vágynak hangja a menny fölé szökken,
Nyög és sikolt, mikor lánca újra megcsörren.
Az ég is dühöngve elzavarja a Napot.
Mérget adj azonnal és ne hívj hozzám papot!
Könnyet zokog a kétségbeesés, nem közönyt
Fénytelen, megkövült csönd, mi szívébe köszönt.

embererika•  2016. május 5. 16:03

Mai dalom

el kell, hogy mondjam
még van rá alkalom,
hogy több vagy, mint egy
félre rúgott kő az aszfalton
mint eső nélkül kiszáradt
kút a sivatag közepén,
hogy több vagy, mint a
jéghegy csúcsa az
északi féltekén
és nem tudod, hogy
veled töltöttem
meg a szívemet
és neked adom a
széttépett énemet
és nem tudod, hogy
egyszer ha meg is halunk,
mi már akkor is
és ott is, egyek vagyunk
El kell, hogy mondjam,
még van rá alkalom,
hogy szívemmel érintelek
minden hajnalon,
mert vágyaimmal kereslek
ha kitör az őrület,hogy
több vagy, mint hallhatatlan
csillaga ölemnek

embererika•  2016. április 30. 17:23

Anya fürtjei...

Anya fürtjei megőszültek.
De nevető szeme a régi,
A Napot s Holdat felidézi,
Szemében, áldottak a fények.

Anya fürtjei megőszültek.
De kacagása még parttalan,
S illata mint méz a teámban,
Szemében, tüzek tündökölnek.

Anya fürtjei megőszültek.
De mellette még gyermek vagyok,
Ölelhetem hozzá bújhatok,
Szememben, örömkönnyek égnek.
         
Nagymama képe, még feldereng.
Sírodra friss virágot teszek.
Már soha meg nem érinthetlek
De szereteted, még körbeleng.