Őszi árnyak

embererika•  2015. október 14. 21:11

Szürke felhő ereszkedik.
A hegyekre nehezedik,
Már majdnem a földet éri,
Szomorú zúgás kíséri.

Észrevétlen szellő lebben.
Hervadt levél arrébb rebben,
Körös körül minden csendes
Csak az ősz, mi körbe repdes.

Egy lehetetlen gondolat
Húzza saját árnyékomat.
Mélyen szántva az avarba,
Mintha titkokat vonszolna.

Sorsod, fonódni nem látom.
Háborítatlan magányom
Átadom a természetnek,
Mint szótlan sóhajt az ősznek.

Míg ott állok a szirteken,
Az eső zúdul hirtelen.
S lám-e borús hangulatban,
Eltökélten felkacagtam.

Lelkem egyetlen szobáját,
Virág díszben nyújtom én át.
S bárhol legyél mert szeretlek,
Megtartom a messzeséget.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

embererika2015. október 16. 21:28

@skary: Te már hogyne....

embererika2015. október 16. 21:27

@Ametisz: Köszönöm! :)

Ametisz2015. október 15. 14:06

" Lelkem egyetlen szobáját,
Virág díszben nyújtom én át. "
Nagyon szép!

skary2015. október 15. 04:01

igen tom..bárhol vagyok :)

embererika2015. október 14. 21:41

@diavolo_strega: Örülök, hogy olvastál és köszönöm!

Törölt tag2015. október 14. 21:35

Törölt hozzászólás.

embererika2015. október 14. 21:33

@Sea_Miller: Köszönöm!

Törölt tag2015. október 14. 21:26

Törölt hozzászólás.