embererika blogja

Tudlak és érezlek
sejtem gondolatod,
még el sem"mondhattad"
de már olvashatod.
Inkább leírom,mert
a szó bennem marad
mint csókod a Napban
lassan tova halad.
Bárcsak karjaidat
fonná körém a szél
többet jelentesz már
az egész életnél
Nekem!

Amikor a nappalra a csillagok
nehezednek,Én akkor éledek.
Mert csak úgy látlak,ha lecsukom szemem,
ezért álomba élek inkább,mint ébren.
Szívem,lelkembe nézve kereste meg
és kutatta a Tiedhez vezető utat.
S mert csordultig lettem érzésekkel
nem kell,hogy tovább keresselek.
Kivételes idő,mely Nekem adatott
és minden perce kincs az óráknak Veled.
Mielőtt felkel a Nap,tekintetem
még egyszer a Tiédben felejtem.
Szememből az első Napsugaraknak,
gyöngyökkel fizetek és apró mosollyal
bűnömért,amiért úgy szeretlek.

Űzött vadként bolyongok-e rengetegben,
Amit sorsommall az élet kimért nekem.
Vigasz,hogy bár sokszor térdre kényszerültem
Már túl jutottam legszörnyűb éveimen.
                          +  +
Én már tudom,mi másoknak csak sejtelem:
A lélek szépsége csak test nélkül teljes
Kép nélküli keretnek lenni rejtelmes
A szó, puha takaróba burkolja lelkem.

Fejem párnámra hajtva, csillagok párája
észrevétlen költözik szemem sarkába.
Rád gondolok éppen.
S mert aludni nem tudok mint magzat anyja
méhében,mosolyogva hajtom fejem térdemre.
Rád gondolok éppen.
Pillangók szelíd rebbenését érzem gyomrom
tájékán,mert szívembe léptél és lelkemig értél.
Rád gondolok éppen.
Majd gondolataim zajosak lesznek s a kérdések
fejemben lüktetnek,a válaszok nem érdekelnek.
Rád gondolok éppen.
Léted csendben szívembe helyezem s még mielőtt
az óvó semmibe süllyedek-majd később fizetek.
Most rólad álmodom éppen!

Mikor elmém árnyai szántják agyam tekervényeit
és az éjjel démonai nem hagyják pihenni fáradt testemet
reggel,mint felajzott íj húrja csak arra vár,hogy robbanhasson
s beleolvadva egy fekete lyukba eltünnék,az ilyen napon.