embererika blogja

Akkor is rá gondolsz ha nem szabad,
Pedig szíve tőled, már elszakad.
Ha nem is fogja ezután kezed,
Már nem felejtheted a szerelmed.
Tudom Én, hogy nem mindig győzhetek.
Sokáig fájnak majd az emlékek.
Még egy pillanat, hogy lássam arcát!
Ezért vívom,mindennapok harcát.
Ha arcom rejthetném a vállába...
Bár eléghetnék a pillantásába!
Gyönge vagyok, nem tudok csak sírni
Meg ezt a pár sort, ide le írni.

Ha fáj is a tőr szívedbe, ne zokogj
Nézz a szemekbe és bátran mosolyogj.
Legyél erős, ha szíved meg is szakad,
A szerelmet kimutatni, nem szabad.

Mi hiányzott és már át nem élhetem? Meglátni magam a szemedben. Mint ahogy szememmel magad láthatod de Te, elkaptad pillantásod. Hibáim felerősödtek végleg benned, bár én is viseltem tied. Lelkem megérintődött lelked által, egyé váltam a boldogsággal. Magamhoz öleltelek vágyaimmal, osztódtál bennem álmaimmal. Lelkem rezdülését adtam neked, szívem dobbanása a tied. Köszönöm, hogy voltál és lehettem, maradsz az Élet a szívemben. Szerelmem nem csak egy illúzió volt, l'eterno mi abban dalolt!

Szálljon-e pár sorom a végtelenbe
mint halk, könnyű varázs.
Hallod?-a vágy tilalma sejlik fel benne,
mely újul szüntelen s izzik tovább,
mint ködpárából, millió csillagparázs.
Szívemben nincs helye a jajnak mert
semmi el nem veszhet, mi már enyém.
Üres kézzel nem távozok míg értem
egy sóhaj nyög-zokog, ha félre is dob
az élet s már hiába nyúlok érted,
bennem élsz, mint végtelen költemény!

szeretem,ami vagy
és azt is amivé tettél
lassan, észrevétlen,
érintés nélkül születtél
szerelemmé, szívemben
feljajjdul az este
forogjatok csak csillagok
színezném a hajnalt
gyertek néma gondolatok
szemembe fagyott könnynek

Merengve kel tudatom.
Szívemben a félsz fázik,
borongós gondolatom
bennem szerte ágazik.
-Gerezdre hullt mandarin
A földdel össze érve
pirosan kel a hajnal.
Hűs szellő fut félve
símogató sóhajjal.
-Függönyök hullámain
Nem mutatom, hogy félek.
Rekedt hangon kacagok
s néha az égre nézek
itt vagytok-e angyalok?
-Tenyeremnek ráncain