embererika blogja

Gyöngybetűimmel megírlak.
S ha rád hajtom a lapokat
Mint szememre szempillámat.
Úgy a lapok közé zárlak.
Ne félj, hisz nem elrejtelek!
Egy könyvtárat nyitok Neked,
Ezer könyvben lesz a neved!
S mindben egy szó -szeretlek :)

Benne feledkeztem, egy megálmodott létben
Így alkotlak magamnak, egy újabb mesében.
Sokszor felejtem így magam képzelt öledbe,
Szívemben zsongva lebbent, édes szerelembe.

Mikor szememben a szerelem csillaga gyúl,
Lelkemben izzó vágyaimnak moraja dúl,
Körülöttünk villámlik, mindent felégetünk
Majd egymásban elveszve, sóhajtva rezdülünk.

Ezerszínű mosolyommal beléd simulok,
Az éjszaka homályában neked ragyogok,
Mint víztükörre hullt levél, benned lebegek
De időm örvényében lassan beleveszek.

Most, még is körmöm vájom bele a húsomba
Sóhajtva, sírva lépek saját árnyékomra,
Nyögve kiáltom az égre- gyáva szerelem!
Miért hal meg éretted minden nap a lelkem?!

Miért most adtad nekem, amire úgy vágytam?
Miért nem veszhetett el szemem sugarában?
Olyan mosolyom, mint eldobott szakadt rongyom.
Megfakult, gyűrött de mégis, előkaparom.
 

Átok vagy áldás a szerelem?
Két véglet, mint maga az érzés.
Tikkadt tóként szomjazik lelkem,
S lüktet bennem az örök kérdés.

Majd keze ha csitítva simít,
Ajkától a sóhaj elakad,
A szerelem mindent eltelít,
S már nem bánod, hogy Neki adtad.

Becés szavak, suhannak némán.
El ne eressz még, vad villanás!
Most csak ülök a semmi szélén,
Mert cikkansz, mint tündelátomás.

Vajon mi az mit érzek ha azt érzem, fontosabb magamból adni és cserébe semmit nem várok kapni?
Ha drágább enyémnél az élete és adnám szó nélkül, ha kellene? Mindennél fontosabb, hogy Ő ,meglássa, ami mások szemében nem más csak álca? Miért fontos mind ez nekem?
Miért akarom látni a szemét? Látni, ahogy pupillája kitágul, ha rám néz? Vagy érezni magamon ottfelejtett pillantását ha épp máshol jár tekintetem? Miért érzem, hogy léte mint vérem, táplálja életem és megmozgat mindent körülöttem? Miért vágyom és félem egyszerre, hogy szemem elég vagy feledve lesz az övébe? Ennyi kérdés és mi a felelet? Ennyi csak mi bennem él és éget!

Gyötrő érzések,
epés Én képek,
szeretni édes
de sorsom férces,
hallgatok lopva
hozzád osonva,
kopár az álom
mégis úgy várom
már jön a hajnal,
bíborszín jajjal
vércsepp a könnyem,
csitítsd el lelkem!