A Juszticia fogságában. /próza/

Olga és László, újaikat egymásba kulcsolva ültek a széken. Testük egymáshoz simult, mintha sziámi ikrek lennének. Amikor Olga teste megremegett, László azonnal szorosabban szorította kezét. A halk beszélgetések el sem jutottak hozzájuk. Kizárták a külvilágot csak ketten léteztek a 45-ös számú ajtó előtt a Bíróságon. Féltek belépni azon az ajtón. Féltek megváltoztatni az életüket. Olga szája, már sokadszor görbült sírásra. Fejét, László vállára hajtva próbálta elrejteni feltörő könnyeit. A férfi, felesége fejéhez dugta a fejét és halkan nyugtatta.
- Nem lesz semmi baj! Muszáj megtennünk, hogy meg védjelek benneteket.- A lányuk miatt használta a többes számot. Aki az iskolában, semmit sem sejt abból, ami itt történik.
László gondolataiba mélyedt. Előtte volt a kép, mikor késő este, rendőrök jöttek érte. Látta felesége és lánya szemében a zavart rémületet. Látta Olga utána nyúló kezét és ahogy a kislányuk, sírva kapaszkodik anyjába. A hátsó ülésről rájuk nézve is le olvasta mindkettőjük ajkáról a néma sikolyt.- Szeretlek!
Akkor örült, hogy családja semmit nem tud az ő "dolgairól". Folyamatosan hazudik Olgának, mert nagyon szereti és fél elveszíteni a családját. De látja azt is, mennyire szenved, amikor kiderülnek a "titkai". Látja a csalódottságát. A minden alkalommal nagyobb félelmét, bizonytalanságát. Még is örül, hogy feleségének soha nem kell hazudni miatta, érte. Tiszta lelkiismerettel mondhatja, nem tud semmit. 
- Nem vagyok "jó" ember de az életem adnám értetek! Szeretlek!- Suttogta  felesége hajába
Ekkor, egy nő haladt el előttük. Köpenye, susogva libegett lába körül. Ahogy fel pillantottak, találkozott a három szempár, majd Olga szemébe mélyült tekintete. A nő ajkai szomorkás mosolyra húzódtak, mielőtt tovább haladt előttük és eltűnt a folyosó végén. Belépett a szobájába. Egy pillanatra megállt az ablaknál. Arra a párra gondolt a folyosón. Tudta, hogy rá várakoznak. Vajon, mi késztet két ilyen embert a válásra? A férfi határozottnak tűnt de ott volt szemében a gyengédség és féltés a nő iránt. Felesége egész testében ott szikrázik a szerelem férje iránt. Fejét csóválva foglalta el a helyét a zord bírói asztal mögött. Már szólították a válni készülő párt. 
Olga és László, nagyon lassan emelkedtek fel a székről, nevüket hallva. Olgát az ajtó mellett ültettêk le. László, a terem másik végébe indult. A bírónő észre vette az apró mozdulatot, ahogy karja férje után rebben majd tekintetével követi. Megkezdte a tárgyalást.
Feltette a férjnek a kérdést: - fenttartja-e házasságuk felbontását?- Ő a feleségére nézett, akinek el fehéredtek az ujjai, ahogy szorosan össze kulcsolta azokat. 
- Igen!- válaszolta. De az igen, túl hangosra sikerült. Mintha ettől biztosabban hangzana. 
A feleségnek is feltette ugyan azt a kérdést. Férjére nézett, aki aprót bólintott. Tekintetét a bírói emelvényre emelte. Most ismerte fel a nőt, aki a folyosón ment el mellettük. Aki asztala mögül tisztán látta, hogy a nő, remeg. Majd nagy levegőt vett, még is alig hallható volt a válasza.- Igen!
A bírónő gyors kérdéseket tett fel. Minél előbb el akarta engedni ezeket az embereket. Furcsa megkönnyebülést érzett, amikor a nő biztosította, hogy fenn tart egy szobát a férjének, hogy bármikor haza jöhessen. Megtudta, hogy a férfi, külföldön kíván dolgozni. Fél óra sem telt el és végzett a formaságokkal, kimondva a válás tényét. 
A két ember, lehajtott fejjel hagyta el a tárgyaló termet. 
Olga a folyosón, a székre roskadt. László eléje guggolt és az ölébe hajtotta a fejét. 
- Soha többé nem bánthat senki benneteket! Mindig veletek leszek!- Emelte tekintetét Olga szemébe. Felállt, magához emelte az asszonyt és megcsókolta. Kézen fogva indultak el a kijárat felé. Észre sem vették, hogy a bírónő a folyosó végén állva figyeli őket. Már nem viselte a köpenyt. Elindult a folyosón. Pár métert, egymás mellett haladtak. A kijárat előtt, az asszony meg állt, hogy a férfi ki nyithassa a nehéz ajtót. 
Maga sem tudta miért de megérintette a nő karját. Amikor az felé fordulva rá nézett, egy pillanatra átölelte.
- Justicia meghozta az ítéletét, de a nő érzi a maguk fájdalmát!- Csalódottsággal szívében sietett tovább a folyosón.