/A folytatás...

Regge hét órakor kelt.Alex már nem volt otthon.Kélyesen nyujtózkodott az ágyon s ahogy  a
tegnap éjszakára gondolt érezte,arcát elönti a forróság.
-Nagyon szeretlek -mondta ki hangosan a kispárnáját magához szorítva.Az éjjel Alex is ezerszer
 suttogta fülébe  ezt az egy szót.
Kiugrott az ágyból.Gyors zuhanyozás és öltözködés után a konyhába menet be nézett Clarához .
-Jó reggelt te hétalvó!Kifelé a takaró alól vár az iskola!-Az ágyból csak halk sóhaj hallatszott.
Elen megvárta míg Clara ránézett és biztos lehetett abban,hogy felkelt.Azzal elindult,hogy
 reggelit készítsen mindkettőjüknek.Nem szerette ha lánya reggeli nélkül indul el az iskolába.
Müzlit töltött a tálkákba friss tejet öntött rá és egy-egy teáskanál mézzel locsolta meg.
Várta,hogy Clara előkerüljön a szobájából.Szerették ezeket a pillanatokat,mert ilyenkor
csak egymásra figyelhettek.
-Anya!-szólt Clara.-Fogsz tudni még gitározni és rajzolni?-S közben anyja bekötött kezére nézett.
-Nem tudom kicsim. Hosszas gyakorlással biztosan sikerül majd.
Elen nagyon szeretett rajzolni.Maga festette a gyerekszobát és Clara is szerette
a mese jeleneteket,szobája falán.
-Tudod anya Evelyn is szeretné,ha rajzolnál neki a szobája falára valamit, amit kifesthetne.
Tudod,hogy a legjobb barátnőm és már majdnem meg is ígértem neki.
-Majd beszélünk még erről.Ha jól haladok a tornával,még visszatérünk rá.
-Na de kisasszony!Irány az iskola!Még a végén lekésed az iskolabuszt!-Tízórai a táskában
innivalót vegyél az iskolába.Az órákon pedig tessék figyelni!
-Rendben anya!-Szalutált nevetve.-Anyját megölelte egy pillanatra és elsietett a buszmegállóba.
Elen rendet rakott a konyhában és a hálószobákban.Az orvosával kilenc órára beszélt meg
egy találkozót. Ma veszik le először úgy a kötést,hogy ő is láthatja majd milyen lett a keze.
Egy kicsit félt.Eszébe jutott az a nap,mikor kint volt a temetőbe.Mintha kívülről látná magát.
Ahogy az a nagy tábla elzuhan az ő keze pedig a vázán pihen.Újra érezte az iszonyú fájdalmat,
pedig nem is tudta hirtelen mi is történt valójában.Csak amikor a kezére pillantott látta meg
a sok vért és hogy az ujjai végén csak az ujjperc csontjai vannak.A körülötte lévők,hangosan
jajjgattak.Még neki kellett őket megnyugtatni.Szerencsére a fájdalom csak rövid ideig tartott.
A jótékony zsibbadás elfedte a fájdalmat.A kezébe jobb híján egy csomó zsebkendöt fogott
és ezzel takarta le kezét is.Ismerősök jöttek segíteni akik be vitték a közeli kórházba.
Ők értesítették Alexet is mi történt.Elen mire ideért gondolataiban már ágyukon ülve hangosan
zokogott.Ahogy könnyei lassan elapadtak,szíve is mintha könnyebb lett volna.Eszébe jutott,
hogy nem volt ideje akkor még sírni sem.Mindig valakit éppen meg kellett nyugtatni,hogy
minden rendben lesz.A műtétre nem is emlékszik.Alex az osztályon várta, hogy lehozzák
a műtőből.Egy pillanatra felderengett az arca és az aggodalom ahogy ránézett,de ujra mély
álomba merült.
Alex leült a folyosón mert tudta nemsokára beszélhet az orvossal aki Elent operálta.
szerette volna tudni mi történt,milyen sérülései vannak feleségének.