Összekapcsolódás

Amikor megkapta a vizsgálat eredményét hasonlóan fogadta, mint ahogy más ember reagálna egy ilyen döbbenetes hírre. Lelkileg „padlót fogott”, hiszen mindössze három-négy hónap volt hátra már csak az életéből a diagnózis szerint. Ám két nap elteltével úgymond felállva a porból, kezdett kirajzolódni egy terv fejében. Most végre a világ tudomására hozhatja, amit már húsz éves kora óta szeretne megosztani mindenkivel. Persze, az azóta eltelt tizenhét év alatt sem fojtotta magába, elmondta ismerőseinek, sőt már cikkeket is írt róla az Interneten, de igazán sok emberhez, így sem jutottak el gondolatai. Úgy érezte eljött az ideje, hogy habár nem a törvény keretein belül, de változtat ezen,ha már így hozta a sors. Miután beszerezte a szükséges eszközöket tervének végrehajtásához, máris a tettek mezejére lépett. Egyetlen napot is felesleges lenne tovább várnia még akkor is, ha tán ez a nap az utolsó lesz számára.

A bank ajtajánál megállt, és hátra pillantott.

„Viszlát szabad világ.” gondolta fanyar mosollyal és lenyomta a kilincset.

Belépve kabátját ledobta egy székre, és ezzel kezdetét vette a Nagy Terv, most már nem visszakozhat. Szíve tán még sosem dobogott ily hevesen, hiszen pár pillanat múlva nyílt titok lesz, mért is lépett be az épületbe.

A biztonsági őr meglátva az érkezőn a bombamellényt egy pillanatra ledöbbent, de aztán nyomban előrántotta pisztolyát.

- Maradjon ott,ahol van! - kiáltotta.

Larry pontosan erre számított, már hüvelykujja a detonátoron volt. Maga elé emelte, hogy jól láthatóvá váljon a zsinór,ami összeköti a bombamellénnyel.

- Csúsztasd a pisztolyt a lábamhoz, vagy felrobbantom az egész kócerájt! - förmedt rá a szemben állóra, és szavainak meg is lett az eredménye. - Villámgyorsan kerítsd elő a bejárat kulcsát, és zárd be az ajtót. - adta ki az újabb parancsot, miközben felvette a már lábainál heverő pisztolyt.

A többi ember merő döbbenettel figyelte a fejleményeket, szinte olyanná váltak a sokkhatástól,akár egy „lélegző élőkép”. Eddig ilyet csak filmekben láthattak, de most élőben ment az egész, és az életük a tét!

A biztonsági őr szó nélkül eleget tett az utasításnak, miközben ő nyugodt, lassú léptekkel besétált a bank előcsarnokának közepére, továbbra is ujját a detonátoron tartva, és ott tért rá csak mondandója lényegére.

- Először is az alkalmazottak kijönnek ide hozzánk, aztán mindannyian leülnek a jobb oldali falnak támasztva hátukat. Hozzanak magukkal egymillió dollárt, amit két méternyire tőlem egy kupacban letesznek a földre. Amint láthatják nincs rajtam álarc, ugyanis szemernyi veszteni valóm sincsen. Mindössze pár hónap van csak hátra az életemből, mert egy gyógyíthatatlan kór támadta meg a szervezetemet. Ugyanakkor magukra még sok-sok év várhat, ám csak akkor, ha nyugton maradnak. Bárki, bármivel próbálkozna ellenem, megnyomom a detonátor gombját!

 

A következő tíz percben lelassultak az események. Odakint a megérkező rendőrök, és kommandósok, kénytelenek voltak várakozó álláspontra helyezkedni, a túsztárgyalót pedig Larry mereven elutasította. Ugyan akkor tervének fontos része volt a széles nyilvánosság, s parancsára a bankigazgató a legnagyobb tévétársaságnak tolmácsolta ultimátumát. Ha élő adásban adhatja elő mondandóját, csakis akkor nem esik senkinek sem bántódása. A tv társaságnál egy pillanatig sem volt kérdés, hogy küldjenek e ki kameramant, hiszen minden idők legnagyobb nézettségére számíthattak. Míg megérkezett az emberük, kintről a túsztárgyaló ismét tette a dolgát,de továbbra is teljes kudarc „koronázta” ténykedését. Larry lelkét csak az nyugtathatta meg, ha megosztja a nagy nyilvánossággal, amit már tizenhét éve szeretett volna elmondani mindenkinek. Ha nem lesz halálos betegsége, minden bizonnyal sosem nyílik erre módja, így bármennyire is morbid, köszönettel tartozik a Sorsnak, hogy megtámadta ez a végzetes kór.

Amint megérkezett a kameraman, s az időközben az előcsarnokban elhelyezett tévéből megbizonyosodott arról, hogy élőben megy a felvétel, hozzá kezdet.

/A történet hamarosan folytatódik/