Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Para és a Noia a HSZ hegyen taliznak néha
Csinaj 2016. november 20. 07:48
Mottó? még az a jó, hogy nem tasliznak, hiha!
Csinaj az olajfák hegyén,
legény:????
Bizony mondom Néktek
Szavam volt vala, és elvettétek
tétek-tétek, elvettétek
olyan lettem, mint egy kismadár,
melyet már a róka zabál, kár
bekár, be kár
Má megen nem lájkoltál
Pedig be jó lett volna elmondani,
hogy a tegnap álmomban nem Jani
Hanem Miki voltam, okoskodtam
Mindenkit füzfapoéta rangra bókoltam
Hej istenem ti lelkes versikék, velősek
nem vagyunk mi idősek, picikét ijedősek?
dősek, dősek, ijedősek!
Hé hogyan tudtam eztet elérni?
Hogy a poéták megszoknak tőlem ijedni?
Mi?
Miminek a fia!
"Mérleg" koma, azt se tudom mit írsz, mit nem,
Lehetsz tőlem a Mennyországi BetMen
Vagy Bat Man, esetleg batman
legyen az ágyad lakatlan
vagyis ne legyen rajta lakat
hogy abba éhen haljon bolha, vagy más alkat
Talán bizony itt most a paranoia incselkedik
amikor még az eső is szórakozásból esik
nem csak a jövő hétre igérkezik
Hűvös zápor, hideg zuhany következik
akkor bizony - bizony akkor, mikor máskor?
Nyakon csapnak letíiltásos para Noios kor-
Bácsok, ácsok, ácsok, paranoiás korbácsok
Hull az eső, hopp, beeső csepp
Nicsak, megszóllal a műgólya: kelep, kelep
A műköltő meglátja, s nem az ő hibája
nagyon színes tintával van tele a vénája
Költeményt ír vacsorára, persze rákerül a poétra:
műgólya a műversben, miközben a műköltő már a levesben
unottan turkál, és közben a fórumon sokat írkál
Kár, kár, hogy nem lájkoltál
Kár, kár, hogy már megen nem is lájkoltál