Para és a Noia a HSZ hegyen taliznak néha

Mottó? még az a jó, hogy nem tasliznak, hiha!

Csinaj az olajfák hegyén, 

legény:????

Bizony mondom Néktek

Szavam volt vala, és elvettétek

tétek-tétek, elvettétek

olyan lettem, mint egy kismadár, 

melyet már a róka zabál, kár

bekár, be kár

Má megen nem lájkoltál

Pedig be jó lett volna elmondani,

 hogy a tegnap álmomban nem Jani

Hanem Miki voltam,  okoskodtam

Mindenkit füzfapoéta rangra bókoltam

Hej istenem ti lelkes versikék, velősek

nem vagyunk mi idősek, picikét ijedősek?

dősek, dősek, ijedősek!

Hé hogyan tudtam eztet elérni?

Hogy a poéták megszoknak tőlem ijedni?

Mi? 

Miminek a fia!

"Mérleg" koma, azt se tudom mit írsz, mit nem, 

Lehetsz tőlem a Mennyországi BetMen

Vagy Bat Man, esetleg batman

legyen az ágyad lakatlan

vagyis ne legyen rajta lakat

hogy abba éhen haljon bolha, vagy más alkat

Talán bizony itt most a paranoia incselkedik

amikor még az eső is szórakozásból esik

nem csak a jövő hétre igérkezik

Hűvös zápor, hideg zuhany következik

akkor bizony - bizony akkor, mikor máskor?

Nyakon csapnak letíiltásos para Noios kor-

Bácsok, ácsok, ácsok, paranoiás korbácsok

Hull az eső, hopp, beeső csepp

Nicsak, megszóllal a műgólya: kelep, kelep

A műköltő meglátja, s nem az ő hibája 

nagyon színes tintával van tele a vénája

Költeményt ír vacsorára, persze rákerül a poétra:

műgólya a műversben, miközben a műköltő már a levesben

unottan turkál, és közben a fórumon sokat írkál

Kár, kár, hogy nem lájkoltál

Kár, kár, hogy már megen nem is lájkoltál