Örökkön örökké

hungary575•  2024. április 12. 18:35  •  olvasva: 40

Szállnak a napok,mint madarak az égen,
Változik a világ, semmi se az, mint régen.
A régi dolgok talán már nem fénylenek,
Kopottak, opálosak, borostyán fedi őket.


Ketyeg az óra, a mutató jár -lassan,
Szárba szökik a virág, a másik lankad,
Villanyautó váltja fel a szekereket,
A jég már rég nem fedi a gleccsereket.

Mi itt vagyunk, karnyújtásra állunk,
Nézzük egymást, várunk, hallgatunk.
A lelkünk tizenkét éve forrt össze,
Most háborog, hiányzik a másik fele!


Egy nap, egy pillanat elég volt hozzá,
Magamhoz húzni, kinyitni a szárnyát.
Szabadon szállni az égen -szerelmesen,
Magamban egyedül lenni -rettenetes!


A költészet napja mindig oly csodás,
Gondolataim leírom, adom tovább,
S bízom, míg dobogni képes a szívem,
Átölellek, megcsókollak mint régen!

Folyvást folyik velünk tovább az élet,
Bekapcsolódik mellénk egy új lélek,
Szeretetben, boldogságban, békében:
Így élünk majd, az örökkön örökkében!


Tatabánya
2024-04-12

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!