Munkában

Mit tehet az ember, amikor elvész?

Mit tehet az Univerzum, ha nem kél?

Mit tehet a Sors, amit előre leírnak?

Mit tehet Isten, ha gyakorolja a Hatalmat?

Talányos gondolatok járnak át reggel,

Csurom vízesen ébredek, reggeli nem kell.

Szakadatlanul hallom, látom, érzem őt,

Hogyan ne veszítsem el e bájos Nőt?

Emlékszem, együtt, egymást ölelve,

Hajnalban keltem, reggelit készítettem,

Albérletben a legelső közös reggeleken,

A mosolya, a ruhája, gyönyörű teste!

Emlékszem a délutánra, a vasútállomásra,

Amint meglátott, ajkai úgy görbültek mosolyra,

Az én szívemen a vágyakozás fellobbant,

Amint léptei nyomán, a karomba szaladt.

Vajon Ő emlékszik e erre még?

Hisz nem volt ez olyan rég!

Vajon Ő is gondol rám manapság,

Mikor reá száll a magány?

Ülök a munkában, a koncentrálás nem megy.

A testem itt van, de én messze innen,

A vasútállomáson várom, hogy megérkezzék végre

Megöleljen, megcsókoljon, soha ne érjen véget!

2024-08-01

Komárom