Már nem dobban

Szorongva szorul a szúsz
Belém.
Nem kérek mást
Csak állj elém.

Nézz végig
A ráncos arcomon,
Lásd az ajkamon
Az elmúlt mosolyt.

Csak nézz!
Látnod nem kell,
Át érezned sem;
A megtört lelkem
E fagyos percben.

A nap-éj,
Ma egyenlőek.
Mint te és én,
Az emlékekben.

Sárgulva suhan,
Szelek szárnyán kél.
Elhúz a fecske,
A nyár véget ért.

Szorongva szuszogtam,
Szakadt szívem rongyosan.
Elásom most, el bizonyosan,
Az üresség: meg nem dobban
Már nem dobban.

2024-09-22
Tatabánya