Késve

Elkésve szólítanak a hangok,
Zúgni fognak e majd a harangok?
Mikor a lélek szabadságra tér,
Nincs többé fájdalom, szív, vér.

Elkésve dobognak a múlt képei,
A Szívemet szép lassan elveszik!
Veszendő percekben, orrom megtelik,
A könny sós, az íze megrendít!

Késve nyúlok, el, már a talajon,
Imám volt, és Fawkes a bálványom!
Aranyba foglaltatot a szerelem záloga,
Ujján a Napot megcsillani, nem láthatom.

Késve ért ide a felismerés súlya,
Késve gondoltam mindent újra,
Életben maradtam, mert így rendelték,
Az Életem tőlem mégis elvették.

Késve. Mindig csak késve jön.
Aztán sokáig mar, meg is öl!
Késve. Már a szavak is fogynak,
Közeleg már, közeleg az ítéletóra!

2024-07-31
Komárom