Elmondhatatlanul

Az élet nem egyszerű

Néha szép és nagyszerű,

Máskor harc és keserű,

S a végén jön a derű.

Harc az egész, mindennel

A világgal bennünk, és az ellen.

Harc egymással szemben,

Önmagunkkal, és feljebb.

Kapcsolatok jönnek és mennek,

Az érzések maradnak, nem csak emlékek.

Lehunyt szememmel látlak magam előtt,

Mosolyogsz, s előbújik az a kicsi gömbőc,

Melyet úgy szeretek, mint simogatni az arcod,

S most mégis könnyek között battyogok.

Váratlan rohannak meg, hadoszlopokban,

Néha sóhajtok, együtt szállok a pillanattal.

Ám botor módon, vannak olyan percek,

Mikor könnyezek, mint az ólom szín felleg.

Harc az élet, külvilágban és a lélekben.

Harc a szívveréssel, elakadó lélegzettel.

Azonban ez csak kiscicák édes harca,

Mert a háborút a szív vívja meg az aggyal.

Egyik ember a fejében él, 

Így hozza meg döntéseit.

A másik mindent a szívére bíz,

Mégis közöttük épül a híd!

Az élet nem minden nap egyszerű,

A múltban az emlék, néhol keserű.

Ám néhol édesebb, mint maga a méz,

A jövő egész, mikor a két fél rá kész!

2024-11-14

Tatabánya