Elmondhatatlanul

A mélység csak hívogat,
Itt ülök fent a hegyen,
Ő csak mosolyog:
Rajtam nevet. 

Várja, hogy felé lépjek,
Kitárt karokkal szeret,
Sziklája felfelé mered,
"Ugorj, meg kell tenned!
Szíved roppant fájó,
Lelked halálra vágyó!"

S éjjel mikor könnyes
Szemeid előtt megjelen,
A Halál,
Eloszlatja a reményedet:
"A te időd, még jött el!"

A mélység, csalogat, kacag,
Összetört tested finomfalat,
S a szárnyad már leszakadt,
Meghaltál, s e testben ragadsz.

2024-08-19

Szorongva szorul a szúsz
Belém.
Nem kérek mást
Csak állj elém.

Nézz végig
A ráncos arcomon,
Lásd az ajkamon
Az elmúlt mosolyt.

Csak nézz!
Látnod nem kell,
Át érezned sem;
A megtört lelkem
E fagyos percben.

A nap-éj,
Ma egyenlőek.
Mint te és én,
Az emlékekben.

Sárgulva suhan,
Szelek szárnyán kél.
Elhúz a fecske,
A nyár véget ért.

Szorongva szuszogtam,
Szakadt szívem rongyosan.
Elásom most, el bizonyosan,
Az üresség: meg nem dobban
Már nem dobban.

2024-09-22
Tatabánya