Így lesz még

Az időkerekén fordítani szeretnék.
Amegtörténtet visszaforgatni előre,
Ott állni, és minden viharnak ellenállni,
Megtörni a csendet, az átkozott perceket.

Visszapörgetem magamben minden nap,
Ahogy a karomban alszol, szuszogva,
Látom a szelíd mosolyt az arcodon,
Tudom, hogy csak is miattam van ott.

Minden nap eszembe jut, mindig velem él,
Bennem ég, a lelkem a tiéd lett örökké,
A testünk most egy helyen nem lehet, 
De a lelkünk kovácsolódik: erős egységgé!

Október óta nem vesztünk el egymásban,
Október óta mar a kín, Nyíregyházára visz,
A szállóban látom, ahogyan összebújunk,
A világra ami kint áll, fittyet hányunk.

Látom, ahogy keressük a geoládákat,
Kirándulunk, az őszi táj színpompájában.

Emlékszel? -Én igen ahogy életem első sushiját,
Úgy fedeztem fel, mint Colombus Amerikát.

Az állatkerben a pingvinek vidám arccal integettek,
A medve nem hagyta magát, maradt az erdőségben,
Megannyi madár, és furcsa hűllők közt vezetett utunk.

Az októberi őszben éltük meg egy újabb tavaszunk.

Záró kezeid között, sajnos hamar jött az óra,

Fel kellet szállni a vonatra, indultunk haza.
Mosolygó szemed, ölelő kezed mind itt voltak velem,
Éreztem a tested melegét, s tudom így lesz még! 

2024