Fejben dől el?

Kicsit ilyen, kicsit olyan,

Mindig más, nem egyforma,

Nekem ez, neki pedig amaz,

Pedig egy személy ő maga.

Tudja, nem tudja, vallja,

A tudomány a minden, szapulja,

Csak halkulna, fejében a mondat,

Mert Isten is a Földön van.

Él Ő mindenkiben, hiszen élő,

Lelket, szívet mindig el ér ő,

Ám a tudomány, nagy ragyogás,

Ellopja a figyelmet, sóvárgás.

Félelem tölti el, folytonos a kattogás

Fut a gondolat, az agyi munka meg nem áll.

Nem csodál szívével, fejében az élet,

Átadni magát, teljesen most még képtelen.

Tizenkét év után is, a fejében lakozik,

Az élet szalagja egyre inkább nyúlik.

Elköteleződni fél, fogva tartja valami,

Ami benne, gyermek kora óta ott húzódik.

Mégis itt vagyok, hontalan, agyalok,

Cikáznak ismételten ismeretlen gondolatok,

Csak a tudat, vagy az alatti játszik velem,

Vagy a gondolat, az valósággá lehet?

Kétely marja a szívemet, amellyel élek,

Fejemben a dolgok ritkábban dőlnek el.

Így volt mindig, és maradni is fog örökre,

Csak korlátoznom, ketrecbe zárnom kell.

S mondják a dolgok fejben dőlnek el,

Én azonban ebben nem teljesen hiszek!

Az igaz döntést a szív ereje hozza meg,

Mikor ő búcsúzik az agynak jut hét perc.

2024-11-15

Komárom