A mélység

A mélység csak hívogat,
Itt ülök fent a hegyen,
Ő csak mosolyog:
Rajtam nevet. 

Várja, hogy felé lépjek,
Kitárt karokkal szeret,
Sziklája felfelé mered,
"Ugorj, meg kell tenned!
Szíved roppant fájó,
Lelked halálra vágyó!"

S éjjel mikor könnyes
Szemeid előtt megjelen,
A Halál,
Eloszlatja a reményedet:
"A te időd, még jött el!"

A mélység, csalogat, kacag,
Összetört tested finomfalat,
S a szárnyad már leszakadt,
Meghaltál, s e testben ragadsz.

2024-08-19