A kőbánya tetején

hungary575•  2024. március 16. 10:40  •  olvasva: 37

16+

Fent ülök a várban,
Innen nézek szerteszét,
Tömbházak színes fergetegén,
Ott lakik, aki a szívemben él.


Gesztenyebarna a haja,
Szemében tündöklő fény,
Barnán ragyogó tekintetén,
Ott a világnak összes csodája.


Halkan csipog most hozzá
A Punky,
Kinek szerelmét, Vaníliát

Elragadta az ég.


Gondolataim elkalandoznak,

Kőbányát látok magam előtt,

Lent apró emberek pihennek,
Hosszú az út, a hegyre fel!


E kőbányában, a csúcson,
Ott fekszel most előttem,
Egy terepszín szoknya melletted,
A nyári nap pirítja csodás testedet.


Mosolyog a szemed, az ajdakadat harapod,
Ez most az én napom, te vagy az angyalom,
Kibomló hajad közé fúrom be kezemet,
Az ajkaink közt egy nanométer sem lehet!


Lassan simít végig e tájon a kezem,
Szemünk összetapad, jelzed: mehet!
Mély sóhajok közt dalolnak a madarak,
Csak abba -búgod halkan- ne hagyjad!


A világ kint van, mi egybeforrtunk,
Tesszük, amit a szerelemről tanultunk,
Hideg kezed érinti forró hátamat,
Libabőrös leszek, éget a csodálat!


Nyakadba harapok, érzem lüktető szíved,
Megmarkolom csodálatosan telt kebleidet,
A pillanat, ahogy összeér vad tekintetünk;
A Boldogságban, hogy eggyé lehettünk!


Fent ülök a vártetőn,
Innen nézek szerteszét,
Színes házak közt,ott a szeretőm,
A lelke itt, örökké érzem szerelmét!



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!