Elmondhatatlanul

hungary575•  2024. november 9. 22:52

Te leszel

Forróság tölti el a testemet,

Csak gondolatban vagy velem,

Mégis érzem mint fekszel rajtam,

Szeretlek, halkan suttogja ajkad.


Mellkasomat cirógatja a hajad,

Mint lagymatag szellő a parton

Csupa libabőr vagyok, meghalok

S újjászületek, elnyúlva alattad.


A kertedben járok, csodás mosolyod,

Mint amikor a Nap tavasszal felragyog!

Madarak dallamával szállnak az illatok,

Melyeket máshol soha meg nem találhatok.


Csak a kertedben járok, megremegve, csodálom,

Összeolvadva ölelve egymást, az ajkunk egybeforr,

Csak a kertedben járok: csupa szín Univerzum,

A sokból nem csak egy voltál nekem, hanem a Minden.


S a kerted csodálom, hallgatag csodálom,

Várat építek, a falait neked lebontom,

Csak a kertedre vágyom, édes Angyalom,

A kertedre, ahol elvethetem a magom.


A forróság nőttön nő jégvirágos testemen,

Légzésem szapora, a szívem megreped,

Csak álmodom, nem vagy velem,

Mégis a szerelmem,

Mindörökké

TE leszel.


2024-11-09

Komárom


hungary575•  2024. október 27. 21:29

Miért?

Miért kell itt maradni?

Szenvedni, megr.hadni?

Nélküle az utat folytatni?

Magamat meg nem fojtani?


Miért? 

Válasz nincsen.

Mit ér?

Valójában semmit sem.


Csak porhüvely, csont és bőr,

Új élet, mely nem sarjad, meddő

szerelem. - Ebből többet nem kérek,

Csak porhüvely maradt, nincs lélek.


Halott az már, csak egy izom hajtja,

Pumpálja a vért, bár rég nem akarja,

Egyre csak könnyebb, sorvad a karja,

A varjak üzenetét, és a kaszást hallja.


Az emlékek élnek, álom nincs nélküle,

Becsukom a szemem, világ nincs nélküle,

Minden fekete, nincs vakító fény nélküle,

Egyedül vagyok, itt élsz bennem, mégis nélküled

A boldogság elszállt, örökké te vagy a Főnixem.


2024-10-27

Tatabánya

hungary575•  2024. október 1. 16:29

Üresség

Üresség járja át világomat,

Nem látni a lábnyomomat,

Hiába kelek-járok mindenfelé,

Sehol nem mutatkozik árnyék.


Nyirkos erdőnek, hideg erődjében,

Kövek közt szálló magányos lélek,

Mondják:

"Itt élt mindig szerencsétlen,

Nem hiányzik neki a lélegzetvétel."


Bolyong, kósza, ágyú füsttől kormosan,

Ruha, az rajta csupán a sebek folyama,

Indul az lentről, tart a szívéig,

A szerelem segítette azt kitépni!


Furfangos ám, hisz mosolya szakadatlan,

Hangját elfojtja, énekes madarak hada,

Bal szeme fényes, a másik koromszürke,

Az Igazságosztó, számára így rendelte.


A falevelek erdeje eredendően sárgulnak,

Az emberek, amíg élnek, egyre csak elárvulnak.

Van, amikor váratlanul megszúrnak, elárulnak,

És csak az álomban maradhatunk hűek álmunknak?


Gyerek kacajnak, apró kis emberi kezeiknek.

Maszatos arcsokáiknak és leevett előkéiknek.

Mosolygó szemű Hedvignek, a vigyorgó Nimródnak,

Az álmok maradnak, még ha az érzések el is múlhatnak.


A Totális Üresség járja át a világomat,

Csak én látom, valóra nem váló álmomat.

Hiába kelek, s nap nap után teszek érte,

Csak az árnyék van, az élet így ér véget.


2024-10-01

Komárom 

 

hungary575•  2024. szeptember 30. 12:17

A mélység

A mélység csak hívogat,
Itt ülök fent a hegyen,
Ő csak mosolyog:
Rajtam nevet. 

Várja, hogy felé lépjek,
Kitárt karokkal szeret,
Sziklája felfelé mered,
"Ugorj, meg kell tenned!
Szíved roppant fájó,
Lelked halálra vágyó!"

S éjjel mikor könnyes
Szemeid előtt megjelen,
A Halál,
Eloszlatja a reményedet:
"A te időd, még jött el!"

A mélység, csalogat, kacag,
Összetört tested finomfalat,
S a szárnyad már leszakadt,
Meghaltál, s e testben ragadsz.

2024-08-19

hungary575•  2024. szeptember 30. 12:13

Már nem dobban

Szorongva szorul a szúsz
Belém.
Nem kérek mást
Csak állj elém.

Nézz végig
A ráncos arcomon,
Lásd az ajkamon
Az elmúlt mosolyt.

Csak nézz!
Látnod nem kell,
Át érezned sem;
A megtört lelkem
E fagyos percben.

A nap-éj,
Ma egyenlőek.
Mint te és én,
Az emlékekben.

Sárgulva suhan,
Szelek szárnyán kél.
Elhúz a fecske,
A nyár véget ért.

Szorongva szuszogtam,
Szakadt szívem rongyosan.
Elásom most, el bizonyosan,
Az üresség: meg nem dobban
Már nem dobban.

2024-09-22
Tatabánya