Elmondhatatlanul

hungary575•  2024. április 12. 18:35

Örökkön örökké

Szállnak a napok,mint madarak az égen,
Változik a világ, semmi se az, mint régen.
A régi dolgok talán már nem fénylenek,
Kopottak, opálosak, borostyán fedi őket.


Ketyeg az óra, a mutató jár -lassan,
Szárba szökik a virág, a másik lankad,
Villanyautó váltja fel a szekereket,
A jég már rég nem fedi a gleccsereket.

Mi itt vagyunk, karnyújtásra állunk,
Nézzük egymást, várunk, hallgatunk.
A lelkünk tizenkét éve forrt össze,
Most háborog, hiányzik a másik fele!


Egy nap, egy pillanat elég volt hozzá,
Magamhoz húzni, kinyitni a szárnyát.
Szabadon szállni az égen -szerelmesen,
Magamban egyedül lenni -rettenetes!


A költészet napja mindig oly csodás,
Gondolataim leírom, adom tovább,
S bízom, míg dobogni képes a szívem,
Átölellek, megcsókollak mint régen!

Folyvást folyik velünk tovább az élet,
Bekapcsolódik mellénk egy új lélek,
Szeretetben, boldogságban, békében:
Így élünk majd, az örökkön örökkében!


Tatabánya
2024-04-12

hungary575•  2024. március 16. 10:40

A kőbánya tetején

16+

Fent ülök a várban,
Innen nézek szerteszét,
Tömbházak színes fergetegén,
Ott lakik, aki a szívemben él.


Gesztenyebarna a haja,
Szemében tündöklő fény,
Barnán ragyogó tekintetén,
Ott a világnak összes csodája.


Halkan csipog most hozzá
A Punky,
Kinek szerelmét, Vaníliát

Elragadta az ég.


Gondolataim elkalandoznak,

Kőbányát látok magam előtt,

Lent apró emberek pihennek,
Hosszú az út, a hegyre fel!


E kőbányában, a csúcson,
Ott fekszel most előttem,
Egy terepszín szoknya melletted,
A nyári nap pirítja csodás testedet.


Mosolyog a szemed, az ajdakadat harapod,
Ez most az én napom, te vagy az angyalom,
Kibomló hajad közé fúrom be kezemet,
Az ajkaink közt egy nanométer sem lehet!


Lassan simít végig e tájon a kezem,
Szemünk összetapad, jelzed: mehet!
Mély sóhajok közt dalolnak a madarak,
Csak abba -búgod halkan- ne hagyjad!


A világ kint van, mi egybeforrtunk,
Tesszük, amit a szerelemről tanultunk,
Hideg kezed érinti forró hátamat,
Libabőrös leszek, éget a csodálat!


Nyakadba harapok, érzem lüktető szíved,
Megmarkolom csodálatosan telt kebleidet,
A pillanat, ahogy összeér vad tekintetünk;
A Boldogságban, hogy eggyé lehettünk!


Fent ülök a vártetőn,
Innen nézek szerteszét,
Színes házak közt,ott a szeretőm,
A lelke itt, örökké érzem szerelmét!



hungary575•  2024. március 16. 10:08

Így lesz még

Az időkerekén fordítani szeretnék.
Amegtörténtet visszaforgatni előre,
Ott állni, és minden viharnak ellenállni,
Megtörni a csendet, az átkozott perceket.


Visszapörgetem magamben minden nap,
Ahogy a karomban alszol, szuszogva,
Látom a szelíd mosolyt az arcodon,
Tudom, hogy csak is miattam van ott.


Minden nap eszembe jut, mindig velem él,
Bennem ég, a lelkem a tiéd lett örökké,
A testünk most egy helyen nem lehet, 
De a lelkünk kovácsolódik: erős egységgé!


Október óta nem vesztünk el egymásban,
Október óta mar a kín, Nyíregyházára visz,
A szállóban látom, ahogyan összebújunk,
A világra ami kint áll, fittyet hányunk.


Látom, ahogy keressük a geoládákat,
Kirándulunk, az őszi táj színpompájában.

Emlékszel? -Én igen ahogy életem első sushiját,
Úgy fedeztem fel, mint Colombus Amerikát.


Az állatkerben a pingvinek vidám arccal integettek,
A medve nem hagyta magát, maradt az erdőségben,
Megannyi madár, és furcsa hűllők közt vezetett utunk.

Az októberi őszben éltük meg egy újabb tavaszunk.


Záró kezeid között, sajnos hamar jött az óra,

Fel kellet szállni a vonatra, indultunk haza.
Mosolygó szemed, ölelő kezed mind itt voltak velem,
Éreztem a tested melegét, s tudom így lesz még! 

2024

hungary575•  2024. március 16. 09:51

Megtalálni

Talán túl sokat várok tőle,
Talán benne már nincs ott a tüze,
Annak a szerelemnek, mi itt ég,
Hjaj, egyszer minden véget ér!?

Annyi mindent elrontottam már,
Felfoghatatlan mennyiségű kár,
Mégis, hozzá a szívem haza jár,
Ölelő karjában, a békesség vár.

Csak nem rég történt, mégis fáj,
Elszállott a lelke, nyugszik már,
Én hallottam ahogy csiporászik,
A lelke felszállt a Mennyországig.

Talán elrontottam a tegnapi napot,
Talán csak benne is sok minden kavarog.
Hittem, hiszem és hinnem kell mindig;
A szerelmünk örök, soha el nem múlik.

2024.03.16