Roxi

Rokki•  2024. március 8. 13:44

Mérgezett nyíl

Jár az agyam. Hajnali három. Pár perce, még csak éjfél volt, a túlpörgött elmém szerint. Egy kicsit csak legyen csend, kérlek. Mondom magamnak. Hiába. Fura érzés ez, általában sosincs ilyen. Ha van, az különleges. De mégis fárasztó, és félelmetes is. A gondolatnyilak intenzív sebességgel belecsapódnak a lelkembe. Felébresztik azt, megmozgatják. Úgy érzem függőségbe került a tudatom. Belecsimpaszkodott a gondolataim nyílhegyes, sötét karmaiba.

Rokki•  2024. március 8. 13:31

Mai üresség

Fáj a csend a lelkemben. Szúró szilánkként vág bele a semmibe. Elvesztem. Már csak sosródom, napról napra, pillanatról pillanatra. Egy mosoly, sérelem. Színlelem.
De meg kell tennem, értetek. Legalább ennyi legyen. De mégsincs. Kopp- kopp...visszhang...kopp-kopp...elhal.