ellened
SzemélyesCéltalanul
Céltalanul megélt
pillanatok, s napok
kószálnak vágyaink
küszöbén.
Bolyonganak
akár a holt lelkek.
Érv nélküli viták
megmérgezik éltedet.
E botor világban
ártatlan lelked
elveszik, akár a
múló pillanat
az Örökkel szemben,
melyből semmi
sem marad.
Célirányosan létezz,
hogy napjaid, éveid
ne az örök Semmibe
vesszenek.
Vadászaton
A múlt emlékeit
a portól letörölném,
szerelmem emlékképeit
szívembül kiölném...
ám nem tehetem.
Nevedet , ha lehetne
elmém labirintusából
kihalásznám, mint halat
hálóval a tóból...., lásd
ezt sem tehetem.
Ha találkozunk
spontán az úton
tényleg elinalnék,
próbálnék elillani
akár a pillangó
a réten...meglásd
ezt sem tehetem.
Nem tudok lépni,
ha hirtelen meglátlak,
belém hasít a tudat:
földbegyökerezett lábbal
állok ott előtted...
szerelmed nyilával
végleg leterített.
Zsongás
A szerelem tengerében úszva
merengek önfeledten
virágként virulva,
mely a vad réteken
illatát ontja, s hol a
virágnak illatától a
természet zsong.
Szomjazom (Egy fiktív szerelem margójára)
Szerelemre szomjazom,
forró ölelésre,
édes csókra,
hamis reményre.
Arra vágyom,
hogy fogd
a két kezem,
szemembe nézz,
merészen, szemtelen!
Két izmos karoddal
átölelve tarts,
félts, óvj, míg
a világ egyet fordul!
Erre vágyom,
erről álmodom,
azt kívánom:
álmom valóra váljon!