Életről, az életért

sz54laca•  2012. szeptember 12. 13:50

Ma olvastam, - a csodás magyar nyelv!

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér. . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

Firenze 1984. X. 12.


sz54laca•  2012. szeptember 11. 21:28

Kavics

Ahogyan a hegy durva köve
lezuhan, reped, pattog, törik,
folyó sodrában dörzsölődik
selymes fényű, sima kaviccsá,
úgy formál emberré az élet.
 
Egyszer, talán, mint a kavicsot,
felkap egy arra járó gyermek
kis kezével mély zsebébe rejt,
és őriz ott ki tudja meddig,
s ha nehéz vagy, eldob, elfelejt.
 
Dolgod ez volt, így rendeltetett.

sz54laca•  2012. szeptember 10. 20:22

Ma olvastam, figyelemre méltó!

Tanácsok szövegíróknak Frank L. Viscotól, egy amerikai reklámügynökség alelnökétől és szövegírójától (sok humorral és némi igazságtartalommal :))

Számos szabályt tanultam meg a szavakkal való játékkal töltött éveim alatt:

1. Az alliterációk az alkotásban alkalmazhatatlanok.
2. És nem jó az se, ha kötőszóval kezdesz mondatot.
3. Kerüld a kliséket, még ha szenzációsak vagy fantasztikusak is.
4. Nyomasd a köznyelvet!
5. Tartózkodj az "&" jeltől & a röv.-ektől!
6. A zárójelekbe tett megjegyzések (még ha helytállók is) szükségtelenek.
7. Megszakítani egy többszavas kifejezést olyan, mint kezet nem mosni vécézés után.
8. Túlrövidíteni se!
9. Az idegen kifejezéseket diszkrimináld!
10. Az emberek sajnos általánosítanak.
11. Kerüld az idézeteket! Vagy ahogy Ralph Waldo Emerson mondta: "Gyűlölöm az idézeteket. Azt mondd, ami a fejedben van!".
12. A kliséknél már csak egy dolog létezik, amik rosszabbak: az összehasonlítások.
13. Kerüld a bőbeszédűség eltúlzását, ne szaporítsd a szót feleslegesen, mert az ilyesmi szükségtelen!
14. A közönségesség sz**ás!
15. Nagyjából legyél pontos!
16. Kevesebbet mondani a legtökéletesebb dolog a világon.
17. Túlozni viszont egymilliárdszor rosszabb a kevesebbet mondásnál!!!!!!
18. 1 szavas mondatok? Törölni!
19. Az analógiák az írásokban úgy állnak, mint tehénen a gatya.
20. A passzív szerkezetek legyenek kerülve!
21. Drága barátaim! Ne bizalmaskodjatok, jó?
22. A szövegekben a képzavarok ugyanolyanok, mint amikor a tévé képe rossz.
23. Miért kell mindig költői kérdéseket feltenni?


Forrás:

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151947040848306&set=a.277636588305.145209.233696413305&type=1&theater

sz54laca•  2012. augusztus 14. 07:47

Reggeli gondolatok

Nem értem az ateistákat. Létezik sok dolog, amit fel nem foghatunk;

nem értjük agyunk működését, nem értjük a bolygók járásának elvét,

de létrehoztunk és tömegével gyártunk olyan gépeket, amik bizonyos tekintetben

felülmúlják az emberi elmét. Minél többet tudunk a magunkról, a világról,

annál inkább látható, hogy mennyire kezdetén vagyunk az egyetemes tudásnak,

annál hihetőbbnek kéne lennie, hogy létezik aki nálunk sokkal többre képes.

Léteznek növények, állatok, amik sokkal erösebbek, gyorsabbak, alkalmazkodóbbak,

leleményesebbek nálunk, mindezt a fajfenntartás érdekében. De mire ez az igyekezet,

miért kell egy fajnak fennmaradnia akár a leglehetetlenebb életkörülmények között is?

A fajban élő egyedek sokaságának életösztöne élteti szolgálja a fajt.

De  mi hajtja a fajokat, mi célt szolgál a fajok összessége? Mert az ütköző érdekek,

háborúságok, egymás kiirtásának ellenére a fajok többsége fennmarad, az elhulltak, kipusztultak

helyére újak jönnek a fennmaradtak erősebbek, fejlettebbek lesznek. Miért?

Kell legyen egy egyetemes cél ami érdekében történik mindez, mert ennek magyarázatára

az öncélúság már kevés.

Miért olyan nehéz elfogadni, hogy létezik egy felsőbb hatalom, amit szolgálunk,

ha akarjuk, ha nem, ha hisszük, ha nem?


Miért írtam le a fenti sorokat? Azért, hogy vitákat gerjesszek, azért, hogy ellenfeleket,

ellenségeket szerezzek, vagy kivívjam nálam okosabb, velem nem egyetértők lenézését?

Nem, biztosan nem ezekért. Nem vagyok grafomániás, az írás fizikai részét nem szeretem.

Nem akarok megtéríteni senkit és okoskodni sem.

Egyszerűen le kellett írnom, hogy miért azt legalább annyira nem tudom megmagyarázni,

mint a fajok eredetétét és célját.

Nem tudom. Nem tudom, csak hiszem.

Hiszem, hogy van Isten.


És csak azért teszem közzé, mert remélem, hogy valakinek hasznára válik.

sz54laca•  2011. szeptember 10. 15:46

Az örök gyermek

Latinovits Zoltánra emlékezve

 

Lelke a kanóc,
mitől ég a láng,
hogy fény legyen,
több fény...

Mint forró viasz,
csorog végig testén
az őszinte gyermeki dac,
mi nem fogad el már
többet a hazug valóból...

Sosem nő fel.
Gyermek marad,
míg elfogy a viasz,
vagy eloltja
egy isteni kéz...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom