Pöszmő és a horror, egy tengerimalac siráma

Komolyan, ezt nem hiszem el. Egész nap itthon sem volt velem. Minden reggel ideadja a magot, a szénát, meg répát (úúúúú imáádom a répát), aztán elmegy valahová. Hallom, hogy már akkor telefonál. Katasztrófa, egész nap itt ülök egyedül. Najó, bizonyos időközönként muszáj kicsit kifötörni a forgácsot, meg inni, meg vakarózni. Ha neked is ennyi bundád lenne, megértenéd, hogy a vakarózásnak művészete van. Mert igazán fület vakarni csak hanyattfekvésben kizárólag hátsó lábbal lehet jól. Ez tény. Szóval itt ülök magányosan és várom, hogy visszajöjjön. Közben elfogy a répa, a mag, a széna. Én olyan, de olyan éhes tudok lenni, folyton. Rágni kell, muszáj, kötelező, és hangosan, Mert mit ér a rágás némi prüntyögés nélkül? Semmit. A csendben evés a csupasz kétlábúak kifejlett egyedeire jellemző, bár nem mindre.
Aztán hallom, hogy jön, zörög az ajtóval. De ma más volt. Nagyon más. Rögtön éreztem, hogy baj lesz, ahogy megfogott. Kivett, katasztrófa, kivett a kellemes kis kuckómból. Nem szeretek kint lenni, na jó szaladgálni igen, de valami más történt. Bevitt abba a fényes falú szobába, amit fürdőnek hív, és ekkor már tudtam, hogy valami nagyon rossz fog történni. Persze reménykedtem, hogy csak a forgácsot cseréli tisztára, meg persze hogy van nála répa (úúúúú imáádom a répát), de hiába szimatoltam, répa (úúúúú imáádom a répát) sehol.
Aztán láttam, hogy hozza az üres kuckóm, és elmossa, kezdtem megnyugodni. Míg elő nem vette a lavórt. Nem láttam, mit csinál, csak hogy zubogtat valamit.
Nem fogjátok elhinni, mit művelt velem. MEGFÜRDETETT!!!! Belerakott a vízbe!!! Engem! Fehér habos gombócot csinált belőlem! Persze, hogy visítottam, ahogy kifért a torkomon. Egyből mondta is: - Jól van Sípolka, nem fogsz belehalni...
Nagyon utálom, mikor sípolkának hív. Jól rá is ráztam a minden habot. Erre kinevetett. Vaddisznóság.
Aztán leöblítette azt az izét rólam. Semmi malacszagom nem maradt. Felháborító. Teljesen bedurcáztam. Nem is hagytam, hogy könnyen levágja a karmaim, pedig azt szeretem, de ha már duzzogok, csináljam jól. Utána kitalálta, hogy biztos melegem van, ezért visszarakott a lavórba, csak előtte kicserélte a vizet tisztára.
Nos, nem is volt rossz, amikor már egyedül pancsolhattam. De azért világosan elberregtem neki, hogy velem ilyet nem tehet csak úgy büntetlenül, még a fogam is kattogtattam.
Végül valamit enyhített a ballépésén, mert puha törölközőbe csavart, és amíg száradtam kaptam répát (úúúúú imáádom a répát).
Aztán a kuckómba paterolt, ahol illatos széna, tiszta alom, és magok vártak.
Lehet, hogy megtartom...