Egy perc

Mostanában, párszor kiakasztottak a kedves unokatestvéreim Lyan, és Ulqyama. Eldugták a tőrjeimet, beragasztózták a tartóimat. Hadd ne mondjam, amikor egy orkot akarok kinyírni elég gáz, ha nem bírom elhajítani a tőrjeim, mert beleragadtak a tokba. Eljött az a pont, amikor elkezdtem kidolgozni a visszavágót. Tegnap előtt el is kezdtem. Az első adagot Lyan kapta. Az ágya elé locsoltam egy flakon tusfürdőt, amikor aludt, ébresztőnek pedig lelocsoltam egy vödör hidegvízzel. E két dolog találkozásának eredménye: Lyan kiugrott az ágyból, utánam akart futni, de elcsúszott a tusfürdőn.
Ulqyamaval könnyű dolgom volt, ő amúgy is hajlamos a szerencsétlenkedésre. Éjjel is  csak megszokásból közlekedik, oda sem figyel, csak megy a lakásban, ahogy mindig szokott. Nem tettem semmi extrát, csak átrendeztem a bútorokat.
Azóta volt már méz a hajzseléjükben, csótány a lepedőn, szőrtelenítőkrém a fogkrémes tubusban, ragasztó a kézkrémben.
A mai délután slágere a sózott kávé volt. Éjjelre egy kis viszketőport tervezem, úgy sem kaptok el élve alapon.
Úgy gondolom levizsgáztam, és szívatásból jeles. Nem értem egyébként a lányok folyamatos panaszkodását. Ork támadás közben sosem kerültek cikis helyzetbe. A munkát nem keverem az élvezettel.