Egy perc

Humor
Shianna•  2013. június 21. 20:26

Pöszmő és a horror, egy tengerimalac siráma

Komolyan, ezt nem hiszem el. Egész nap itthon sem volt velem. Minden reggel ideadja a magot, a szénát, meg répát (úúúúú imáádom a répát), aztán elmegy valahová. Hallom, hogy már akkor telefonál. Katasztrófa, egész nap itt ülök egyedül. Najó, bizonyos időközönként muszáj kicsit kifötörni a forgácsot, meg inni, meg vakarózni. Ha neked is ennyi bundád lenne, megértenéd, hogy a vakarózásnak művészete van. Mert igazán fület vakarni csak hanyattfekvésben kizárólag hátsó lábbal lehet jól. Ez tény. Szóval itt ülök magányosan és várom, hogy visszajöjjön. Közben elfogy a répa, a mag, a széna. Én olyan, de olyan éhes tudok lenni, folyton. Rágni kell, muszáj, kötelező, és hangosan, Mert mit ér a rágás némi prüntyögés nélkül? Semmit. A csendben evés a csupasz kétlábúak kifejlett egyedeire jellemző, bár nem mindre.
Aztán hallom, hogy jön, zörög az ajtóval. De ma más volt. Nagyon más. Rögtön éreztem, hogy baj lesz, ahogy megfogott. Kivett, katasztrófa, kivett a kellemes kis kuckómból. Nem szeretek kint lenni, na jó szaladgálni igen, de valami más történt. Bevitt abba a fényes falú szobába, amit fürdőnek hív, és ekkor már tudtam, hogy valami nagyon rossz fog történni. Persze reménykedtem, hogy csak a forgácsot cseréli tisztára, meg persze hogy van nála répa (úúúúú imáádom a répát), de hiába szimatoltam, répa (úúúúú imáádom a répát) sehol.
Aztán láttam, hogy hozza az üres kuckóm, és elmossa, kezdtem megnyugodni. Míg elő nem vette a lavórt. Nem láttam, mit csinál, csak hogy zubogtat valamit.
Nem fogjátok elhinni, mit művelt velem. MEGFÜRDETETT!!!! Belerakott a vízbe!!! Engem! Fehér habos gombócot csinált belőlem! Persze, hogy visítottam, ahogy kifért a torkomon. Egyből mondta is: - Jól van Sípolka, nem fogsz belehalni...
Nagyon utálom, mikor sípolkának hív. Jól rá is ráztam a minden habot. Erre kinevetett. Vaddisznóság.
Aztán leöblítette azt az izét rólam. Semmi malacszagom nem maradt. Felháborító. Teljesen bedurcáztam. Nem is hagytam, hogy könnyen levágja a karmaim, pedig azt szeretem, de ha már duzzogok, csináljam jól. Utána kitalálta, hogy biztos melegem van, ezért visszarakott a lavórba, csak előtte kicserélte a vizet tisztára.
Nos, nem is volt rossz, amikor már egyedül pancsolhattam. De azért világosan elberregtem neki, hogy velem ilyet nem tehet csak úgy büntetlenül, még a fogam is kattogtattam.
Végül valamit enyhített a ballépésén, mert puha törölközőbe csavart, és amíg száradtam kaptam répát (úúúúú imáádom a répát).
Aztán a kuckómba paterolt, ahol illatos széna, tiszta alom, és magok vártak.
Lehet, hogy megtartom...

Shianna•  2013. január 14. 12:51

Csavarvonalban is elborult nap

2013. január 14. Katasztrófák napja… Első lélegzet

-          06:30-kor rájönni, hogy hétfő reggel van… lenyomtam az órát és vigyorogva aludtam tovább hétig

-          a hétkor ébredés, és a kapkodás eredménye, hogy sötétben öltözök, mert a villany felkapcsolása is időveszteség… következmény: a jobb lábamon lila, a balon zöld zokni van

-          -7 fokban biciklizésnek is megvannak a maga szépségei, csak valahogy nem találom őket

-          soha de soha ne tévedd azt, hogy a teherautó lassítani fog mikor elmegy melletted, mert óriásit fogsz csalódni mikor rád dudál és beborít vizes latyakkal

-          a szakadó ónos eső északi széllel valódi fájdalmas élmény, és bal szemen maradandó

-          ha úgy gondolod, kipróbálod valaki őrült ötletlét (Szabimaci féle OSB lap törögetés) ne közönség előtt tedd, mert csorbulni fog az image-d

-          amennyiben meglepődsz, hogy a gulyáslevesben nincsen hús, ne aggódj… sokkal meglepőbb, hogy a baracklekváros grízes tésztádat elsózták

-          nagyon jót nevetsz viszont azon, hogy valaki farmerje elreped fekvőtámaszozás közben, egészen addig, míg eszedbe nem jut, hogy neked a múltkor a Tesco parkolóban adta meg magát a nadrágod… onnantól vörös fejjel mászkálsz...  és ahogy mindenki megkérdezi ideges vagy-e egyre vörösebb lesz, mert most már nem csak zavarban vagy, de morogsz is

 

Ekkor felnézel a faliórára, elzöldülsz, mert rájössz, hogy még egy óra sincs… szóval ma bármi megtörténhet, és még annak az ellenkezője is… kétszer

Shianna•  2013. január 13. 13:14

A moderátorokról :D

Holdontullal egy csevegés során összekötődött a mumus és a moderátor...

Fáradtan, túlpihent aggyal ennyi tellett tőlem:

a mumusok ideje lejárt... holnaptól moderátorok laknak a szekrényekben, meg az ágy alatt, a sötétben...
hosszú meggörbült körmű ujjaik között, ezer éve kicsorbult vörös tintától csöpögő lúdtoll lóg, mint ketté törött ropi. A szemeik alatt olimpiai karikák ülnek, s az alattuk lévő táskába két hawaii útra is be lelhet pakolni. Ezek a szörnyen vékony, csontra aszott teremtmények, vesszőhibákon élnek, és a szemük monitorfénnyel világít....

Shianna•  2012. július 27. 10:57

S. Romanowskaya: Kába reggel

Kábán ténferegtem az utcán, kezemben egy jó erős feketével. Még nem voltam teljesen ébren. Izmaim itt-ott kellemesen húzódtak. A múlt heti bordazúzás fájdalmai, mintha sosem lettek volna. Nem értem miért bámulnak rám az emberek. Komolyan idegesítő ilyen korán reggel, amikor még az első adag kávét sem ittam meg. Ekkor egy kirakat elé értem. Ahogy belenéztem az üvegébe, már nem volt kérdés, hogy miért is vagyok ma reggel ilyen érdekes. A következő képet láttam: Egy nőnek látszó lény, kezében egy cserép bögre, egyik lábán 45-ös férfipapucs a másikon cipő, fentebb sem jobb a helyzet… nadrág ugyan van rajta, de lila hálóinggel együtt igen érdekes külsőt kölcsönöz. A feje tetején lévő szénaboglyából egy toll kandikál ki.

Lassan eljut az agyamig a kép, a retinámra ég. Ettől remekül felélénkülök. Az első sikátorba befordulok, falnak vetem a hátam, lassan lecsúszok, közben röhögés ráz. Szeretettel nézek a kezemben lévő bögrére, a lábamon lévő kb. 45-ös papucsra. Szívemet elárasztja, feltölti a szerelem, boldogan mosolygok a kávéra. Megiszom a kávét, majd felállok, és kerülőutakon a lakásom felé indulok, hál Istennek egy ismerőssel sem futok össze.

Belépek a lakásom ajtaján, már három napja nem töltöttem itt harminc percnél hosszabb időt. A fürdőszobába indulok, ott belenézek a tükörbe, és kitör belőlem újra a nevetés. Kiveszem a hajamból a tollpihét, és az ékszeres dobozomba rejtem. Megfordul a fejemben, hogy megírom az életem egy szexmániással című könyvet, mikor komolyabban belegondolok, elvetem az ötletet, nincsen az a kiadó, aki egy ilyen könyvet kiadna. Megnyitom a csapot a kádnál (nem felejtem el a dugót, ez ma reggel győzelem) fürdővizet engedek. Illóolajokkal, gyertyával kényeztetem magam. Jázmin illatú habfürdőt öntök a vízbe. Amikor a kád majdnem tele van vízzel, elzárom a csapot, és a habokba merülök. Miután megmosom, vörös áfonyás pakolással kényeztetem a hajam. Míg a pakolás kifejti hatását, a tegnap estére gondolok. Az utolsó közös repülésünkre. A szívem felett ökölbe zárom a kezemet. Tompán érzem lüktetni az eddig mindig oly erős fájdalmat. Az ő szerelme eltörli a múltam árnyait. Arcát látom magam előtt, cinkos mosolyát, nevető szemét. Tudom, hogy el kell neki mondanom Cyten tegnapi üzenetét, de most még szeretném élvezni azt, hogy végre egyszer nekem is gondtalan a szerelem.

Fürdés után fehér bőszárú háremnadrágot húzok magamra, egy rövid fekete mell alatt megkötős inget. Táskámba teszem a papucsot, a bögrét, edzőruhát. Lábamat saruba bújtatom, és elindulok a kedveshez. Imádkozok, hogy ne legyen otthon, így elkerülhetem, hogy magyarázkodnom kelljen a táskám tartalma miatt.

Amikor belépek a lakásba, azonnal tudom, hogy itthon van. Sosem téveszteném össze az illatát senkiével. Tolvajként settenkedve táskám kínos tartalmát a helyére teszem, remélem nem tűnt fel neki tárgyai hiánya. Végül a szobája felé indulok, látom, ahogy az ágyon pihen. Nagyon korán kelt, egyből megéreztem, amikor kimászott mellőlem az ágyból.

Most csak nézem a szívemnek, oly kedves arcot. Az ajtókeretnek támaszkodva megköszörülöm torkomat. Megvárom, amíg rám emeli tekintetét, pupillái kitágulnak, ahogy végignéz rajtam, látom, ahogy szeme éhesen villan, amint meglátja csupasz hasamat. Megremeg bennem a vágy, de most elnapolom

-         Szia Életem! Jössz velem edzeni?

Shianna•  2012. július 25. 12:00

S. Romanowskaya: Egy kétballábas nap emlékei

Komolyan mondom a tegnapi nap nem volt az enyém. Persze szívatásból jeles, de ne feledkezzünk meg a két lábon járó természeti katasztrófáról, aki tegnap pusztított környezetünkben, s nem más, mint szerény személyem: Shianna Romanowskaya.
Vannak napok szerintem mindenki életében amikor, jobb lett volna, otthon és ágyban maradni. Nekem a tegnapi volt ilyen. No de kezdjük csak az elején.

Hajnalok hajnalán belopóztam Hozzá. Erősen reméltem, hogy nem hallja, ahogy belerúgok az ágy sarkába, átesek a széken, lefejelem az ajtót. Gondolom majd megfulladt a visszatartott nevetéstől. Mindegy. Igazán lovagias volt tőle, hogy nem nyerített fel. A fürdőszobai káoszról tényleg csak szőrmentén tennék említést, hál istennek nem üvöltöttem fel, amikor rossz irányba húztam el a kart, és forró víz ömlött rám (tudom, tudom a normális ember előbb a kezével csekkolja a hőmérsékletet csak utána áll alá, és nem fordítva, mindegy, lapozzunk), erre vadul átrántottam a kart a másik oldalra, a víz jegesre váltott. Most mit mondjak? Másod fokú égési, harmadfokú fagyási sérülések. Ami ez után következett arra pedig igazán nem voltam felkészülve. Én és a hajam, ez egy sírig tartó szerelem, de a hajnak is rossz napja volt... Nem akart engedelmeskedni, az istenért sem, pedig már könyörögtem is neki, meg is vesztegettem egy méregdrága pakolással, csak hagyja már abba ezt a hullámosodási, göndörödési mániát. Nem. Továbbra is ellenállt a fésülésnek. Belenyugodva sóhajtottam egyet, és letettem a hajkefét.

Hulla fáradtad zuhantam a kedves mellé az ágyba, magához húzott, így helyre billent a lelki békém. Persze az álmaim nem hagytak nyugodtan pihenni, de ez már nem újdonság. Vér, sikolyok, hullahegy...
Kb. 5 órányi alvás után felébredtem, a kedves nem volt sehol. Szerintem takarítószer beszerzési körúton volt, hogy vére elfelejtsem a neonzöld zoknit, ami a kőkorszakból maradhatott itt. Mikor összevakartam magam, elindultam edzésre. Muszáj edzeni, mert a főnök mindig emelt hangon visítozik, ha nem vagyunk über-szuper ultra gyilkológépek, hanem csak olyan sima gyilkosok. Ő ugye extra szolgáltatást ígér mindenkinek azután a hájas fenekével, leül az asztalhoz, és onnan dirigál, miközben ujjairól az imént elfogyasztott csirke zsírja csordogál. Mondjuk nem neki kell dolgozni. Nem akarom elképzelni a belső szerveinek állapotát.
Szóval útközben betérek a kedvenc kávézómba, némi koffein- és cukorpótlásra. Nem, a kávét nem magamra öntöm, hanem egy fehér kosztümös nőre. Egy szalvétára lefirkálom az elérhetőségeimet, hogy a tisztító számlát később rendezni tudjuk. A második kávé, már a helyére kerül, a keringésembe. Elkezdek valóban felébredni, érzékelni a körülöttem lévő világot. Útba ejtem a lakásomat is. Átöltözök edzőruhába. Vállamra hajítom a zsákom, és irány.

Dübörögnek, már az öklök a pajzsokon. Izzadság, és izomlazító mentol illatelegye keveredik az egyre nehezülő levegőben, az ablak hiába van nyitva az alagsori terem, nem tud kiszellőzni. Elkéstem, menthetetlenül elkéstem. Sietősre veszem a léptem, hogy a mesterhez érjek. Valahogy elém kerül egy pad a semmiből, nem érzékelem időben, hason csúszva érkezek mesterem lábai elé. A teremben olyan csend lesz, hogy hallom a légy szárny surrogását a sarokból, aztán egyszerre kitör, mindenki könnyezve röhögi a jelenetet. A "nagy", bátor, "félelmetes" jelzőket szerintem pancserre cserélik a fejükben a többiek. Feltápászkodok a földről. A mester rendezi arcvonásait, de látom szemén, hogy legbelül sírva nevet, miközben véresre csapkodja asztrálteste térdkalácsait.

Várom az utasításait. Futni küld. Hogy is mondjam szépen? Én és a futógép ősellenségek vagyunk. Ma ez a kölcsönös ellenszenv megkétszereződik. Először nem akar elindulni, majd olyan sebességre vált, hogy kis híján földkörüli pályára állok, és még dél sincs... A további eseményeket ring lefejelés, reflex labda arcba csapódás, már jelentéktelennek könyvelem el a korábbiakhoz képes.
Délben Lyannal és Ulqyamaval  beülünk egy kifőzdébe. Az ebéd nincsen ellenem, baleset nélkül fogyasztom el. Csupán az utolsó falat akad meg a torkomon, de az Lyan hibája. Rákérdez a kedves bizonyos paramétereire. Vörösödő fejjel fuldokolva mondom neki, hogy nem centiztem. Ekkor Ulqyama felhozza a vérivó haverját. Innentől Lyan különböző hülyeségeit kell hallgatnom egész délután, ebbe remekül belefájdul a fejem.
Este hatkor landolok a lakásomban. Megfürdök, hajat mosok. Hosszasan válogatok a ruhák között. Végül egy második bőrömként rámtapadó farmert, és egy fehér lenvászon inget öltök magamra.
Útban a kedveshez, már csak egy oszlopot nem tudok kikerülni, menthetetlenül kétballábas ez a nap. Ahogy belépek az ajtón, megdöbbenek a rendtől, a lágyan hullámzó gyertyafénytől.
Az élet megkegyelmez, és megbocsált nekem végre. Szorosan simulok a kedves ölelésébe, elmerülünk egymásba, nem számolom a végtelent.
Később már a származásomon nevetünk, és még egy epilátor is szóba kerül... Már semmi sem számít csak ő és én, együtt állunk e zavaros világ tengelyén.