Egy perc

Komolyan, ezt nem hiszem el. Egész nap itthon sem volt velem. Minden reggel ideadja a magot, a szénát, meg répát (úúúúú imáádom a répát), aztán elmegy valahová. Hallom, hogy már akkor telefonál. Katasztrófa, egész nap itt ülök egyedül. Najó, bizonyos időközönként muszáj kicsit kifötörni a forgácsot, meg inni, meg vakarózni. Ha neked is ennyi bundád lenne, megértenéd, hogy a vakarózásnak művészete van. Mert igazán fület vakarni csak hanyattfekvésben kizárólag hátsó lábbal lehet jól. Ez tény. Szóval itt ülök magányosan és várom, hogy visszajöjjön. Közben elfogy a répa, a mag, a széna. Én olyan, de olyan éhes tudok lenni, folyton. Rágni kell, muszáj, kötelező, és hangosan, Mert mit ér a rágás némi prüntyögés nélkül? Semmit. A csendben evés a csupasz kétlábúak kifejlett egyedeire jellemző, bár nem mindre.
Aztán hallom, hogy jön, zörög az ajtóval. De ma más volt. Nagyon más. Rögtön éreztem, hogy baj lesz, ahogy megfogott. Kivett, katasztrófa, kivett a kellemes kis kuckómból. Nem szeretek kint lenni, na jó szaladgálni igen, de valami más történt. Bevitt abba a fényes falú szobába, amit fürdőnek hív, és ekkor már tudtam, hogy valami nagyon rossz fog történni. Persze reménykedtem, hogy csak a forgácsot cseréli tisztára, meg persze hogy van nála répa (úúúúú imáádom a répát), de hiába szimatoltam, répa (úúúúú imáádom a répát) sehol.
Aztán láttam, hogy hozza az üres kuckóm, és elmossa, kezdtem megnyugodni. Míg elő nem vette a lavórt. Nem láttam, mit csinál, csak hogy zubogtat valamit.
Nem fogjátok elhinni, mit művelt velem. MEGFÜRDETETT!!!! Belerakott a vízbe!!! Engem! Fehér habos gombócot csinált belőlem! Persze, hogy visítottam, ahogy kifért a torkomon. Egyből mondta is: - Jól van Sípolka, nem fogsz belehalni...
Nagyon utálom, mikor sípolkának hív. Jól rá is ráztam a minden habot. Erre kinevetett. Vaddisznóság.
Aztán leöblítette azt az izét rólam. Semmi malacszagom nem maradt. Felháborító. Teljesen bedurcáztam. Nem is hagytam, hogy könnyen levágja a karmaim, pedig azt szeretem, de ha már duzzogok, csináljam jól. Utána kitalálta, hogy biztos melegem van, ezért visszarakott a lavórba, csak előtte kicserélte a vizet tisztára.
Nos, nem is volt rossz, amikor már egyedül pancsolhattam. De azért világosan elberregtem neki, hogy velem ilyet nem tehet csak úgy büntetlenül, még a fogam is kattogtattam.
Végül valamit enyhített a ballépésén, mert puha törölközőbe csavart, és amíg száradtam kaptam répát (úúúúú imáádom a répát).
Aztán a kuckómba paterolt, ahol illatos széna, tiszta alom, és magok vártak.
Lehet, hogy megtartom...

Ez megint azon napok egyike, amikor úgy érzem, felborult körülöttem három univerzum...

1: - rosszul kiadott rendelésre, reagáljunk azonnal. Lehetőleg ma adjuk át.... igen, ez reális, mert 12 kazán csak úgy terem a gyártósoron
2: - akkor is rád fog borulni az a pohár víz, ha nagyon vigyázol, mert képes vagy minden Murphy törvényt egy személyben hozni.... ciki, hogy fehér póló volt rajtam
3: - szerkesztesz, szerkesztesz mint egy őrült, mert sok a vers és múlik az idő persze, hogy végül te vagy az, aki blokkolja a teljes szerkesztői felületet.... avagy a moderátor is hibázik, főleg ha Shianna Őszerencsétlensége a neve, és jót akar... mert ugye a pokolba vezető blablalba... (szerencsémre van egy Trisem, aki hiper sebességgel tud reagálni... a mindenre is)
4: - amikor már azt hiszed, hogy úgy sem lehet rosszabb, és úgy döntesz, hogy elfüstölsz szépen csendben egy bagót a kijelölt helyen, akkor megtámad egy kacsa... nem, nem vicc egy kacsa... és megkerget... vajon a kacsaharapás fertőző?
5: - ehhez képest már semmi, hogy egy tanuló vezető majdnem áthajt a lábadon a zebrán, mert olyan szűken kanyarodik jobbra kis ívben, hogy padkázik is... meg sem lepődtem, hogy női oktatója van...

Ránézek az órára... 18:47...
Fogom a fejem... Messze még a nap vége

… Áldott legyen a Triskele hordozója, s lánya az égi szentnek, ki õrzi a kardot, s kinek tisztaszívébõl született jóság tereli majd útján a kardforgatót. S midõn eljövend az óra, hogy az ifjú a kardot kezébe vegye, legyen ereje az égi fény, mi életet ad s reményt. Dörgõ hangjába ezer gonosz szíve reszkessen...

...De jajj vigyázzon, ki keserût plántál a hordozónak szívébe, mert ha megjelenik az új spirál, s ellentétesen forog, sötétnek nagy harcosa születik meg, s az örökös ellen fordul...

...Óvja hát léptét roppant erejû sereg, míg kard forgatója még csak sarjad, mert ha újra átkos létbe fordul…

… s õ légyen a kardforgató szívében a lángolás, szemében a tündöklõ fény…

… mely örömet hozandó… de ha szívét fájdalom uralja még a Nap is porba hull

AZ Egyetlen jövendölése

Eljövend majd az idő, egy vértől sűrűn borított évezred után, hogy megszületik, az örökös ki a nagy sötéttől az emberiséget védelmezi majd. Anyja a jég leánya, ki a vadak között született. Eljövend az örökös születése előtt a négy égtáj védőinek erős kapocsa, kiknek szolgálatában a négyek kardjai állanak. Erő, tisztánlátás, védelem és szív kapcsolódik össze az egyetlen védelmére, akinek fel kell növekednie, hogy elég erős lehessen beteljesíteni, amire született. Ők pediglen a fekete medve, a fehér tigris, a kék sárkány és a vörös madár.
A négy őriző a tűz és jég erejét birtokolja. Két kardot kovácsoltak főnixeknek áldott tüzén. Két kardot kereszteltek sárkányoknak szent jegén.

 A négyek legendája

 

Megszületik majdan a négyek csoportja. Kik a mennyei királyok. Idejük és hatalmunk négy évszak és négy égtáj. Ők pediglen: A fekete medve délnek és nyárnak ura, ereje rettenthetetlen s kardja a Croí Dóiteáin. A fehér tigris télnek és északnak fejedelme tisztánlátása vezeti előre a négyeket, információk hordozója kardja Súlie Tine.  A kék sárkány keletnek és tavasznak úrnője az a tiszta szívű leány, ki a triskeliont hordozza magán kardja a Séis Gaoithe melynek pengéje élezetlen, nagysága a szívnek erejében rejlik. A vörös madár nyugat és ősz asszony fejedelme, ki kitaszítottá válik a csillagokból, kardja a Lasair Damsha.

 

 

Kardok születése

Világok hajnalán midőn az alapító főnixek és bölcs sárkányok formálták az univerzum rendjét, bölcs Saya idők ura álmodta a nagy sötét eljövetelét. Jóságos Raxonnal kovácsoltak kardok ősidők bölcs vezetői, hogy majdan az ellen idején védelemre forgathassa az, kit szíve méltóvá ítél.

Főnixeknek áldott tüzén kovácsolódott Crói Dóiteáin a tűznek szíve, és Lasair Damsha a láng tánca

Sárkányoknak szent jegén kereszteltetett Súlie Tine a tűznek látó szeme, és Séis Gaoithe mely a tisztaszívű szél dallama.

S óvó mágia övezi a négy kardot, hogy becstelen ne forgathassa. S kinek szívében sötét árny ül, tűz és jég csontig hatoló jelét viselje, hogy sötétet vitt oda hol az örök fénynek ragyogása rejtezik.

 

2013. január 14. Katasztrófák napja… Első lélegzet

-          06:30-kor rájönni, hogy hétfő reggel van… lenyomtam az órát és vigyorogva aludtam tovább hétig

-          a hétkor ébredés, és a kapkodás eredménye, hogy sötétben öltözök, mert a villany felkapcsolása is időveszteség… következmény: a jobb lábamon lila, a balon zöld zokni van

-          -7 fokban biciklizésnek is megvannak a maga szépségei, csak valahogy nem találom őket

-          soha de soha ne tévedd azt, hogy a teherautó lassítani fog mikor elmegy melletted, mert óriásit fogsz csalódni mikor rád dudál és beborít vizes latyakkal

-          a szakadó ónos eső északi széllel valódi fájdalmas élmény, és bal szemen maradandó

-          ha úgy gondolod, kipróbálod valaki őrült ötletlét (Szabimaci féle OSB lap törögetés) ne közönség előtt tedd, mert csorbulni fog az image-d

-          amennyiben meglepődsz, hogy a gulyáslevesben nincsen hús, ne aggódj… sokkal meglepőbb, hogy a baracklekváros grízes tésztádat elsózták

-          nagyon jót nevetsz viszont azon, hogy valaki farmerje elreped fekvőtámaszozás közben, egészen addig, míg eszedbe nem jut, hogy neked a múltkor a Tesco parkolóban adta meg magát a nadrágod… onnantól vörös fejjel mászkálsz...  és ahogy mindenki megkérdezi ideges vagy-e egyre vörösebb lesz, mert most már nem csak zavarban vagy, de morogsz is

 

Ekkor felnézel a faliórára, elzöldülsz, mert rájössz, hogy még egy óra sincs… szóval ma bármi megtörténhet, és még annak az ellenkezője is… kétszer