Egy perc

Komolyan, ezt nem hiszem el. Egész nap itthon sem volt velem. Minden reggel ideadja a magot, a szénát, meg répát (úúúúú imáádom a répát), aztán elmegy valahová. Hallom, hogy már akkor telefonál. Katasztrófa, egész nap itt ülök egyedül. Najó, bizonyos időközönként muszáj kicsit kifötörni a forgácsot, meg inni, meg vakarózni. Ha neked is ennyi bundád lenne, megértenéd, hogy a vakarózásnak művészete van. Mert igazán fület vakarni csak hanyattfekvésben kizárólag hátsó lábbal lehet jól. Ez tény. Szóval itt ülök magányosan és várom, hogy visszajöjjön. Közben elfogy a répa, a mag, a széna. Én olyan, de olyan éhes tudok lenni, folyton. Rágni kell, muszáj, kötelező, és hangosan, Mert mit ér a rágás némi prüntyögés nélkül? Semmit. A csendben evés a csupasz kétlábúak kifejlett egyedeire jellemző, bár nem mindre.
Aztán hallom, hogy jön, zörög az ajtóval. De ma más volt. Nagyon más. Rögtön éreztem, hogy baj lesz, ahogy megfogott. Kivett, katasztrófa, kivett a kellemes kis kuckómból. Nem szeretek kint lenni, na jó szaladgálni igen, de valami más történt. Bevitt abba a fényes falú szobába, amit fürdőnek hív, és ekkor már tudtam, hogy valami nagyon rossz fog történni. Persze reménykedtem, hogy csak a forgácsot cseréli tisztára, meg persze hogy van nála répa (úúúúú imáádom a répát), de hiába szimatoltam, répa (úúúúú imáádom a répát) sehol.
Aztán láttam, hogy hozza az üres kuckóm, és elmossa, kezdtem megnyugodni. Míg elő nem vette a lavórt. Nem láttam, mit csinál, csak hogy zubogtat valamit.
Nem fogjátok elhinni, mit művelt velem. MEGFÜRDETETT!!!! Belerakott a vízbe!!! Engem! Fehér habos gombócot csinált belőlem! Persze, hogy visítottam, ahogy kifért a torkomon. Egyből mondta is: - Jól van Sípolka, nem fogsz belehalni...
Nagyon utálom, mikor sípolkának hív. Jól rá is ráztam a minden habot. Erre kinevetett. Vaddisznóság.
Aztán leöblítette azt az izét rólam. Semmi malacszagom nem maradt. Felháborító. Teljesen bedurcáztam. Nem is hagytam, hogy könnyen levágja a karmaim, pedig azt szeretem, de ha már duzzogok, csináljam jól. Utána kitalálta, hogy biztos melegem van, ezért visszarakott a lavórba, csak előtte kicserélte a vizet tisztára.
Nos, nem is volt rossz, amikor már egyedül pancsolhattam. De azért világosan elberregtem neki, hogy velem ilyet nem tehet csak úgy büntetlenül, még a fogam is kattogtattam.
Végül valamit enyhített a ballépésén, mert puha törölközőbe csavart, és amíg száradtam kaptam répát (úúúúú imáádom a répát).
Aztán a kuckómba paterolt, ahol illatos széna, tiszta alom, és magok vártak.
Lehet, hogy megtartom...

Ez megint azon napok egyike, amikor úgy érzem, felborult körülöttem három univerzum...

1: - rosszul kiadott rendelésre, reagáljunk azonnal. Lehetőleg ma adjuk át.... igen, ez reális, mert 12 kazán csak úgy terem a gyártósoron
2: - akkor is rád fog borulni az a pohár víz, ha nagyon vigyázol, mert képes vagy minden Murphy törvényt egy személyben hozni.... ciki, hogy fehér póló volt rajtam
3: - szerkesztesz, szerkesztesz mint egy őrült, mert sok a vers és múlik az idő persze, hogy végül te vagy az, aki blokkolja a teljes szerkesztői felületet.... avagy a moderátor is hibázik, főleg ha Shianna Őszerencsétlensége a neve, és jót akar... mert ugye a pokolba vezető blablalba... (szerencsémre van egy Trisem, aki hiper sebességgel tud reagálni... a mindenre is)
4: - amikor már azt hiszed, hogy úgy sem lehet rosszabb, és úgy döntesz, hogy elfüstölsz szépen csendben egy bagót a kijelölt helyen, akkor megtámad egy kacsa... nem, nem vicc egy kacsa... és megkerget... vajon a kacsaharapás fertőző?
5: - ehhez képest már semmi, hogy egy tanuló vezető majdnem áthajt a lábadon a zebrán, mert olyan szűken kanyarodik jobbra kis ívben, hogy padkázik is... meg sem lepődtem, hogy női oktatója van...

Ránézek az órára... 18:47...
Fogom a fejem... Messze még a nap vége

Kicsivel több, mint két hónapja, hogy végre a karjaimban tarthatlak. Csoda vagy.
A legszebb álmom vált valóra a születéseddel.
Vasárnap volt a keresztelőd, és mindenki itt volt, aki hozzánk tartozik.

Azt kívánom

Nőj fel! Cseperedj, légy majd erős a bajban,
ahogy apu kardot tart.
Boldog légy és áldott, óvjon a fény szárnya,
ahogy hópihe csillan.
Szállj sebesen messzire, viharos gyorsan,
ahogyan a szíved hajt.
Álmodd meg az életed, s éld az álmodat,
ahogyan szeretnéd majd.

A mi kis csodánk: Davor René Romanowskaya Messpeh de Siorac

1485. július

A kard ébresztett. Ahogy kezembe vettem szikrákat szórt, és hangosan dalolt. Ünnepelte, hogy megszületett az, ki majd utánam forgatja, s mivel hárman most egy helyen vagyunk, a Láng Tánca és a Tűz szeme áldotta a legforróbb szív születését.

1512. szeptember

Fekete eső hullik az égből. Elveszítettük Raxont. Mind érezzük a felborult világrendet, hogy egyensúlyát veszítette a világ. Utolsó erejével Byronnak adta a gyűrűt azzal, hogy tudni fogja, kinek adja át. Xandros dühe fékezhetetlen. Már csak Raxon élt az övéi közül. Félek, ha nem leli meg a békét önnön tüze pusztítja majd el.Napok óta nem megy ki a fejemből a rigmust, mit transzban mondott el Saya és Raxon.Lejegyzem hát a jövő nemzedékeinek, ők talán érteni fogják majd, ezt a számomra megfejthetetlent.
Íme:
S félelemmel tölt el a gondolat, hogy mi elvész itt marad. S ha nem múlik, és még megáll, szívedre borul száz halál. S ha jő idő, mi záport hoz, nem mindegy, hogy merre volt a szemednek ragyogása, égi fénynek kiáltása szakítja be, azt mi kék, s világ pusztul semmiért. Harcosoknak lőn halála, mikor hitték csak ellopott, s mint a szívből három sarjad, pernye száll, s villámot hoz. Három marad már csak hátra, de egy lesz, majd ki fent ragyog, S bár előbb mindent veszítetten fénytelen szobában sikolt. Újra s újra beléjük tép, míg kék fény rájuk nem talál, hogy biztonság repítse őket új hazába tűzmadár. S ki vándor volt, majd minden lesz, ha szíve titkát rejti is. Kezében lesz ajtók kulcsa, egy várnak majd mi rejtek is. Ott lesz majdan mind a hat pár óvni, ki első jön utánuk. Nap ragyogón, jeges tűzben, kék fényben újra meglelt hitben, mindent hallva, tűz és villám dörgő hangja, s Ayra fénye, minden emlékek kezében.

1613. január

Yaranak álma volt az éjjel. Mostanában egyre gyakrabban kínozzák látomások. S nehéz az én szívem, mert mást tenni, mint kezét fogni, míg tart a fájdalmas képözön, nem tudok. Baljós árnyak gyűlnek jó uram, mondta. A képekben látta Silahot és Morgana-t menekülni, s fekete lángok kísérték őket. Majd egy születést, melyben egy ifjú érkezik, s látta őt felcseperedni Dóchasyn szárnyai alatt, bár szerinte inkább tűnt utódjának. Elképzelni sem tudom, hogy Lahrom bármi jót adhatna a világnak. Asszonyom még bízik a főnixekben, annyi szenvedés után is. Látta a felcseperedő ifjú szívének ezer fájdalmát, s ujján jóságos Raxon gyűrűjét csillanni, s álmában Silah Inawaka-nak nevezte el a fiút. Nem tudom, hogy álom volt-e vagy inkább üzenet, hogy ha megtörténne a tragédia, legyen ki nevet ad a fiúnak. S látta ifjú Lyant amint Beckettet követi szüntelen, s évszázadok hullanak majd el, míg megérik a találkozásuk. Nagyon régen elment már Beckett nyomát követni, s bár nekem magamnak is találkoznom kellene vele, Yara álmai szerint életemben ez bekövetkezni nem fog. A híre megelőzi az éj vándorát. S olyan múltat kutat, melyhez Byronon keresztül visz az út. Tanul az ifjú, erőst fejlődik, s bár a gondolattól is berzenkedik, elfogadja, hogy ha eljön az idő, ő és az éjben járó lesznek a kulcs védelemre toborozni. Vannak zavaros, megmagyarázhatatlan jelek, hogy valami olyan közeleg, amit mi a jelenlegi tudásunkkal megállítani képtelenek vagyunk. Csupán feltartóztatni tudjuk, hogy a Jég Leánya felcseperedhessen.
S újra láttam a Crói Dóiteáin örökösét. Imádkozok Istenhez, hogy a megfelelő időben találják meg egymást.

1617. december

Készülünk a csatára. Düh és fájdalom tombol bennem, hogy Shiannát megára kell, hagyjuk. El kell rejteni. Ezek a fajzatok hazugságokkal mérgezik asszonyom szívét, s mindenkibe a pusztulás képeit ültetik.Láttuk a halálunkat. Egyszerre értek minket a képek. Isten tudja mi célja velünk, velem. Elkészítettem a vésetet a kardra, s újabb álmom volt az örökösével. Láttam tisztáson állni, míg a szent lándzsából égig érő lángoszlop tört elő. Istennek tetsző ifjú.

Most, mikor oly sötét az éjszaka, hogy árva csillag fényét sem látni, a lányom az ölemben édesen álmodik, könyörgök Istennek, hogy áldása kísérje a léptét mikor majd erős nővé cseperedik.

Lyan hajnalban érkezett. Összetörten, sebesülten, mint akit lángok téptek szét. Most először láttam félelmet a szemében. Most először beszélt a szívében lakó fájdalomról. Bolond lány… beleszeretett

Yara mosolyogva jegyezte meg, hogy amilyen makacs és elszánt képes lesz élővé szeretni.

… Áldott legyen a Triskele hordozója, s lánya az égi szentnek, ki õrzi a kardot, s kinek tisztaszívébõl született jóság tereli majd útján a kardforgatót. S midõn eljövend az óra, hogy az ifjú a kardot kezébe vegye, legyen ereje az égi fény, mi életet ad s reményt. Dörgõ hangjába ezer gonosz szíve reszkessen...

...De jajj vigyázzon, ki keserût plántál a hordozónak szívébe, mert ha megjelenik az új spirál, s ellentétesen forog, sötétnek nagy harcosa születik meg, s az örökös ellen fordul...

...Óvja hát léptét roppant erejû sereg, míg kard forgatója még csak sarjad, mert ha újra átkos létbe fordul…

… s õ légyen a kardforgató szívében a lángolás, szemében a tündöklõ fény…