egykor

Hajnali harmat:
éjjeli csalogányok
verejtékcseppje…

kelő pacsirták
háladalforrásának
tiszta göröngye.

(2010.03.02.)

Nem szer. Nem torna.
Nem pót, s nem próba.
Pálya.
Lábujjhegyen gerendázva…
Kívánj, ha jön, s ugorj!
Ne játssz vagonvakon
gyorshasított pirítóst
hiába!

(2010.09.03.)

"Az igazi boldogság néma,
mint a harmatcsepp közepe,
mint a titkos vágy,
melyet nem kiált el senki."
                      (Fekete István)

Nem szeretek kiáltani.
Nem is szoktam.
Vagyok.
Boldog vagyok.
Kiátkozhatatlan.

Kiáltozhatatlan.

(2010.04.27.) 

Mottó: Mi beszéljük a nyelvet?
Vagy a nyelv beszél ki minket?

Látod, egész nap vésem, pörgetem őket,
szavakat, sókat, szótöredéket,
mint egy ínyenc guru:
melyik a szebb, a jobb, az Óz-zamatú?
De kitol velem aligszavú kisöcsém:
-- fittyet hányva nemre, nyelvre, tudásra –
sugárzik szeméből a törpbosszú lángja,
ahogy férfiasít kiáltva:
„Mein Mutter!”,
hogy egye fene anyját, apját,
minden német sértett hiúságát
- én meg vigyorgom friss lelki klónom
masszív humorpálcáját.

De éjjel az ágyban
félrebeszélt lázálmában,
s nem maradtam más,
mint kinek rövid közelségét,
annak pontos mibenlétét
agya feldolgozni nem tudja még,
küzd vele, és fontolgatja,
bármennyire is titkolja,
s kantártalan pőre nyelve
a tudatot mellőzve
forrón, hűen így ejti ki
- óvatlanul -:
Tante.

(A tenger és az ő partja)

TENGER(PART)I LOCSPOCS

- Most lennél-e, most lennél-e?
-- támad az ár, támad dagály.

- Most lennék-e, most lennék-e?
Aszú földem vizedre vár.

- Most lennék ám, most lennék ám!
-- terjed a vágy, terjed apály.

- Most lennél ám, most lennél ám!
Sivatag nő partjaimnál.

- Most lennél-e, most lennél-e?
Ha fel is fallak, lennél-e?

- Most lennék ám, most lennék ám!
Beborítlak, nem félsz-e?

- Most nem félek, most nem félek.
Elfoglalhatsz, enyém vagy!

- Most nem félek, most nem félek.
Elfoglallak, akarlak!

- Most lennél-e, most lennél-e?
Szomjúhozó szerelmem?

- Most lennék-e, most lennék-e?
Kitikkasztó szerelme?

- Most lennék ám, most lennék ám!
Szomjas a szám, téged kíván.

- Most tennék-e, most tennék-e,
- Céda e nő - kedvére?

- Most lennék ám, most lennék ám,
Ha megfizeted, drágám!

- Most nem félsz-e, most nem félsz-e,
Hogy itt hagylak, örökre?

- Ó, nem félek, ó, nem félek!
Én sem lennék nélküled!

- Hát lennél-e, most lennél-e?
Kicsi partod tengere?

- Lennék ám, most lennék ám!
Nyelved hegyét csókolnám!

- Hát vennéd-e most, vennéd-e?
Tengervágyam öledbe?

- Venném ám, most venném ám,
csak tovafutsz…, bár ne tudnám!

- S ha itt hagylak, ha itt hagylak?
Jössz-e majd a nyomomban?

- Itt hagyhatsz, hát itt hagyhatsz!
Itt van nyomod homokban.

- Lennél-e majd, lennél-e?
Más partoknak vendége?

- Lennék-e majd, lennék-e?
Téged látlak örökre!

(Locsi-fecsi… örökre.)

(2009.08.19.)