füzetmargóról, asztalfiókból ... régről
édes
Zajhullámokba merül
az éj
csendterhes nyugalma
Neonfényű pupillákkal
bámulnak ránk a csillagok
Észrevétlen nyúlok feléd
de talán
az utolsó percben
akarásom
zsebre vágom megint
- rohanok -
hisz jéghideg markomban
elégne arcod
Futok
hogy elveszítsem magam:
aranyos gyöngykalit
... édes
otthon
már nem zavar
ahogy nézed
a vállamról lecsúszó pántot
vagy ruhám fodrait
mert ahogy Ő mindent visszaigazít
szemed azon is rajta tartod
így lettél Barátom
s most ülünk a csend falán
lábunk a semmiben
és hátunknak nem kell kőágy
hogy érintésközel tornyokat építs rám
és belőlük, alóluk, alájuk magam
magam elől pihenni térjek
már nem zavar
hogy nézlek .
?
http://www.youtube.com/watch?v=tvnvBkPgRz8
sorok egy SárgásZöld (talán) öszi levélről
vígasztalan vígaszom vígasztal
öleli rád a hajnal fényeit
nem félek
tudom
közös a kín
nem kell leírjam
hallgatsz is velem
érted még be sem szívott lélegzetem
rámhullámzod a reményt
- visszajön ... ne félj -
a tavasz
a szél
a fény
s én is tartalak a cél előtt
lesz hétfő minden kedd előtt
s én benne leszek
mert én is téged, de ezt jól tudod
sikerül
Sikerülni fog!
vigyázod hajnali magányom rezdülő félelmeit
s akár a hősök
ott vagy
ha a gonosz bekerít
kimentesz és a lét küszöbére visszaviszel
köszönöm
hogy vagy
hogy a barátom így leszel
http://www.youtube.com/watch?v=FX4FMbvx5oI
egy bejegyzés juttatta eszembe...régirégi
Keresztbe
az utak is van hogy keresztbe ...
s egy hajó sem futhat a végtelenbe
mert mindíg keresztezi siklását a part
míg eléd napsugarat fektet keresztbe a park
legszélső fájának hatalmas lombja
mert neki a legkissebb gondja
hogy levelei élén a fény keresztbe törik
s hogy a csillanás csupa pillanatvarázs
hát te pont ezért
magad meggondolni nem fogod
keresztbe tett kezekkel belső felszíned óvod
nem téveszt meg, nem térít el semmi már
nem égethet csalóka sugár
hisz van hegy, s van egy egy kereszt
s vannak fix pontok - szögek
mik ellent tartanak majd holmi gravitációknak
s belőled a lelket tartják ki
keresztbe húzott számító testek fölé
mert mikor a nap álmodik, az csupán délibáb
de sose feledd, hogy mégis, van
jöhet éltető sugár
mikor a fénytelenség lassan szűkülő
koherens határainál csak úgy - talán épp ma
kereszbe jön veled a világ
...régről"
... írjak...?
Nem tudok
Értelmetlen, zilált szavak
csupán
Szakadozott a képzelet
Nem állhatok mögéd
hogy válladra tegyem
védő pillantásomat
Távolról, némán őrízhetem
csak
minden álmodat
Ébren, vagy párnáid rejtekén
álmodd őket
- tudd én ott vagyok -
De szavakat ne várj
Nem tudok
Portrait with natural light
Amikor hiányozni kezd
a túl közel
majd ezt a portrét figyelem
Nincs benne harsány szín
- csak vonalak -
giccs,vagy éles fények
( Most is hozzá(d)
beszélek )
Amikor azt hiszed
nem lát más
csak az éji csillagok
Mikor vállad íve fölött
csak a szél zokog
Mikor elemi navigáció
hiányában tévelyegsz
( Hunyd be szemed
s érezed;
ott vagyok veled )
http://www.youtube.com/watch?v=llDwaaQDPbA