Tintalamac

Edeke•  2020. november 21. 10:17  •  olvasva: 16

Csak visszavert napsugár a holdsugár,

Oly lágyan vetül rá a Tintamalacra,

Ma lesz a nagy nap tán!- hiszi, érzi már,

S ábrándjaiba merül el nagyokat kacagva.


Álmait írja le, de rosszul fog a toll,

Hatalmas pacákat a létpapírra csöppent,

Szemeit mereszti a koránkelt bagoly,

Nem érti mit álmodik ez a jöttment?


A kicsinyesség átka néki oly ismerős,

Könny ázott papírral telt a kalamáris,

Amiket alkotgat, rég divatjamúlt.


Hisz az banális, érzős, cseppenős,

bugyuta, szerelmes, szép, szentimentális,

Ez az érzett világ, és nem az a tanult.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Gaffer2020. november 21. 11:03

Magamra ismertem... :-)

Zsanna2020. november 21. 10:37

Nem baj az, így szép :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom