Nem érdekes

https://www.bien.hu/magyar-nyelv-erdekesseg/A saját betűnk

Ha próbáltál már valaha különleges fontokat használni egy grafikához, szinte biztosan találkoztál a problémával, hogy a karakterek között nincs ‘ő’. Ennek oka, hogy ez a nyelv egyes egyedül a magyarban létezik, egyetlen más nyelv sem használja ezt a tipográfiai jelet. Míg az ö, az ü és még az ű is előfordul néhány nyelv ábécéjében, addig az ő a mi saját betűnk. Csak és kizárólag magyarul írt szövegekben jelenik meg.

Egyedi, de nem annyira

A magyar nyelvről sokszor hozzák fel egyediségét, ami azonban nem feltétlenül állja meg a helyét, legalábbis tudományos szempontból nézve. Egy vizsgálat során nyelvtani szempontokból rangsorolták, hogy mennyire „egyedi” egy nyelv. Ilyen szempontból például az angol is rendhagyóbb számos tekintetben.

Például, míg a legtöbb nyelvben az első szám harmadik személy az ige szótári alakja (így a magyarban is), az angolban ez az egyetlen eset, amikor az ige eltér a szótári alaktól egy ’s’ végződéssel.

A magyar nyelv egyedisége annyiban azonban megállja a helyét, hogy a finnugor nyelvek családfájának ugor ágán magányosan foglal helyet. A legismertebb rokon nyelvek, a finn és az észt a finn-permi nyelvek közé tartoznak és a másik ágon ülnek. A magyarhoz legközelebb a hanti és manysi nyelvek állnak, ezeket azonban csak Oroszország területén élő kisebbségek beszélik, elég alacsony számban.

Elfeledett igeidők

A magyar nyelv három igeidőt használ. Érdekességként itt megjegyezzük, hogy például a jelen idejű igealakok is kifejezhetnek jövő időt, például „holnap kirándulni megyek” vagy „lefutok a boltba”.

A régebbi korokban azonban sokkal több igeidő létezett, amelyek aztán rendre kikoptak a nyelvhasználatból. Néhány nyomuk azonban a mai napig felfedezhető például népmesei fordulatokban vagy régebbi szövegekben – a városban vala, írva van, onnan lészen eljövendő ítélni.

Sőt, a viszonylagos időket akár használjuk is a jelen a jelenben esetben, pl. a mondó vagyok, indulóban vagyok. A jelen a múltban vagy jelen a jövőben viszont már sokkal ritkább.

Felező számnevek

Azt valószínűleg minden magyar anyanyelvi beszélő érti, mit jelent a másfél, na de mi a helyzet a harmadféllel vagy a tizennegyedféllel? Bárth M. János nyelvész a Magyar Nemzetnek írt cikkében számos példát hoz a felező számnevekre. Ezek idővel kiszorultak a magyar nyelvből, pedig egykoron használatban voltak.

A szótörténeti tár szerzője, Szabó T. Attila szerint az egész + fél szemlélet alapját az adja, hogy a magyarban a két kezet, két lábat egy egységnek tekintjük, egy kezet, egy lábat pedig „fél lábunknak”, „fél kezünknek” mondunk.

Így például a tizennegyedfél tizenhármat és egy felet jelent az ismert népdalban, amit előszeretettel játszik például a Csík Zenekar vagy a Rackajam is.