Egy kis statisztika

Edeke•  2021. január 7. 10:40  •  olvasva: 121

Véget ért a 2020-as év

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Edeke2021. január 8. 11:23

@negyvenkilenc: Hát tönkre tetted a meg nem értett zseni imidzsemet. (de azért nagyon kösz)

negyvenkilenc2021. január 8. 05:38

Ebben a véget ért évben a harmincnál több megjelent versed közül, amikre legalább húsz szivecskét kiosztottam, vagy többet, de már megszámolni nem tudom, mert kettétöröltem magam, szóval lagalább tizenötször írtam is, mert annyira tetszett, ahogy a világot látod s visszatükrözöd a sohasem sík tükrörképeidben és akkor még a fórumban írt szonettekről és fordításokról nem is esett szó, amikkel az oldal átlagos szerzőinek átlagosan vett versközléseit jóval meghaladtad, szóval mindezek fényében arra jutottam, hogy az egyik kedvenc költőm vagy. Bár ehhez tök felesleges idecibálni ezt a sok számot. Választottam is egy verset, ami nekem a legjobban tetszett:
(Szerintem neked nem ez a kedvenced, főleg így, hogy a formázás szétesett másoláskor, ezért ezer bocs....)

Sziluett

Már nem...
emlékszem szemeid vad tavára, csak
az érzésre, mikor bennük néha megfürödtem,
s álomkép nekem szerelmünk halála, a nap, amikor
én megsemmisültem. Az agyam védelmében elmém
olykor kihagy, talán, ha ma jönnél velem szembe az
utcán, már nem sejteném, ki vagy! Ugyanis átalakultál,
ideál lettél ebben a remegő, hitvány kocsonyában, és
Te vagy a hibás, hogy egy pár rettenetes verssel több
van ebben, az amúgy is gagyi álvilágban. De ha éjjel
olykor elkerül az álom, és unalmas óráim zúgnak
a fejemben, előttem áll az én ideálom, aki nem hagy
élni, szeretni, csókolni, mert minden nő kevés lesz, ha
kezdem viszonyítni, a lelkemben élő kreált, hazug
lénnyel, aki tőlem mindig újabb bűnt igényel,
mert bűnözöm, amikor elém vetődik
egy kapualjból hirtelen a régi
boldogság, Én szememet le-
...sütve, szégyellve a
tettem, elindulok
hirtelen tovább!
Már nem tudok szeret-
ni, vágyni vagy imádni,
emlékeim sírjában fogok
éhen halni. S ha egyszer végre
elvesztem az eszem, nyálcsorgatás
közben röhögök e versen...