eferesz blogja

Egy tükröt keresek, de addig amíg nem leszek képes szívembe nézni, hogy szembe nézhessek magammal, minden tükör hátat fog fordítani nekem. Amikor ez sikerül többé nem lesz szükségem tükörre.

JELENLEG MINDANNYIAN EGYAZON AZ ÖSVÉNYEN JÁRUNK, DE MÉGSE ISMERJÜK FEL EGYMÁST, ÖNVALÓNKRÓL NEM IS BESZÉLVE. ÉRZÉSEM SZERINT MOST EZ AZ ÁLLAPOTOS LÉT, A FOLYTON LÜKTETŐ ÚT, KÉSZEN ÁLL ARRA, HOGY BE(FELE)-LÁTÓ SZEMMEL MERJÜNK HALADNI RAJTA, ÍGY KÖZELEDVE EGYMÁSHOZ, MAGUNKHOZ. HA EZT TESSZÜK, AKKOR TALÁLKOZUNK, AKKOR MEGTALÁLJUK EGYMÁST, NEM PEDIG ÖSSZEÜTKÖZÜNK, MERT HIGGYÉTEK EL, HOGY A KARAMBOLOK ELTASZÍTJÁK MAGUNKAT EGYMÁSTÓL. AKARJUNK íGY TEREMTENI, MERT KÉZ A KÉZBEN BÁRMIT KÉPESEK VAGYUNK ELÉRNI. EGY PRÓBÁT MEGÉR!