eferesz blogja

Személyes
eferesz•  2016. április 27. 12:27

Napkeltétől holdnyugtáig, alkonyattól pirkadatig

2016-04-13

Reggel van. A pillanat csípős ködben úszik, amely mély titkokat rejt, sejtelme megállíthatatlanul csábít. Félve elindulok felé, és amikor már eggyé vállunk, akkor szívemben felragyog milliónyi napsugár. A homály szertefoszlik, nem is volt soha, ez a misztérium, a köd is fény volt, csak mernem kellett megérinteni.

Este van! Ezernyi csillag világít felettem, új világokat tárnak elém, azért, hogy rájöjjek, hogy én is csillag vagyok, és világomat megosszam velük, mert hiszen mindnyájan egyek vagyunk.

eferesz•  2016. március 16. 19:17

Kérdés és Válasz (második rész)

11.
Kérdés: Mikor ítélkezünk?
Válasz: Amikor nem vagyunk elégedettek önmagunkkal.

12.
Kérdés: Mi a bűn?
Válasz: Az, hogy megfosztjuk magunkat a szabad akarattól.

13.
Kérdés: Mi a szeretet?
Válasz: Egy hajszálvékony ösvény, ami összeköti a szíveket.

14.
Kérdés: Mikor jön el a világbéke?
Válasz: Amikor minden ember megszereti önmagát.

15.
Kérdés: Mikor lesz az ember igazán sikeres?
Válasz: Amikor őszintén segít másokon.

16.
Kérdés: Mikor szabadul meg valaki az egójától?
Válasz: Amikor már nincs mit kérdeznie.

17.
Kérdés: Azért lélegzünk, hogy éljünk?
Válasz: Így is mondhatnánk, és úgy is fogalmazhatunk, hogy azért veszünk levegőt, hogy ihletet merítsünk a bennünk lakozó Istenből.

18.
Kérdés: Ki a jó hazafi?
Válasz: Az, aki a bajban fegyverébe szeretettöltényt tölt.

19.
Kérdés: Kire lehet azt mondani, hogy valóban teljes életet él?
Válasz: Arra, aki még a ravatalon is mosolyog.

20.
Kérdés: Mit jelent az a szó, hogy barátság?
Válasz: Nézzél meg egy virágszálon döngicsélő méhecskét és máris tudni fogod.

eferesz•  2015. június 18. 22:56

LÉLEKBULVÁR

A MERÜLÉS

Lelkedre beszélek szerves anyag.
Tudatalattid mélyén pislákol
őrtüzed, s te a felszínen bárhol
lángnyelvre vársz. Szellemeden kalap,
bűbájból készült átok, mirelit
– amelyen az ősrobbanás szele
megbecsteleníti a szűz, vele
egykorú, tabutémát. Erről csitt!
Ha nem akarod, hát ne beszéljünk
róla, de ezzel nincs elintézve
semmi se az égadta világon,
legfeljebb csak annyi, hogy az össze-
függések hajszálérhálózatát
aknamezőnek látod. Barátom?

Szemérmesen átéltem, még nagyobb
odaadással eljöttem csendes
gyászmiséjét; hallottam selejtes
életösztönöm szavát: angyalok!
Ennyire tellett a teremtménytől,
ez volt az első és utolsó hang,
amihez köze volt. Aztán Big Bang.

Sok rész hiányzik a történetből.
Gondolod? Megkérdezhettem volna
magamtól, hogy vagy? Őszintén, nem is
jutott eszembe, elfelejtettem.
Rengeteg tennivalóm közepette
elképzelhetetlen a megállás;
talán önmagam fejére nőttem.

 

KORLÁTOK

Találomra a Könyv miről szólhat?
– példabeszédei önmagukért
beszélnek, méghozzá rólam s rólad,
vagy kapcsolatunkról. Ez attól függ,
hogy éppenséggel ki a vadállat.

Saját naprendszered száműzött, mert
világodban melletted nem állhat!

Ki az öt szent sebbel megtöri a
fényt, hogy pallót tegyen a vakok és
látók szakadékához, élő halott.
Nem lehet hírnök a háza táján.
Belső hangja közömbösen hagyja
külvilágát. Bármit tesz, visszahat
rá, szenvedélyévé lesz az ármány.

EGYSZERŰ FELTÁMADÁS

Ilyennek születtél: világosság
a félhomályból, aztán sziluett.
Szerencséd forgandó, mint a rulett;
lényeged temploma meghazudtolt.
Igen, de a halál órájában
örökbe fogadom a szenvedést,
s magzatpózban ringatom álmaim.

eferesz•  2015. május 2. 13:27

Kihallgatások

Kihallgatások

Ima
Amikor elengedted kezeim,
napvilágot láttam.
Tüzet csiholtam s mégis csontjaim velejéig fáztam. 
Hallgatásodból faragtál és lám, hús-vér, ember vagyok.
Áruld el, hogy majd akkor részben, vagy egészen meghalok?
Tárd fel azt is, hogy mit fed e két szó: kozmikus eredet?
Hiszem, hogy te mindenbe belegőgicsélted nevedet!

Via dolorosa
Alighogy szabadultam a fagy éles karmai alól
és a vágy rügye táncra perdült dagadt rögeszméimben,
amikor te mindent egybevetve a koponyák hegyén
engem a kísértésre bíztál kedves kételyeimmel.
Így mondtad: beteljesedett! Egy latornak ez nem jelent
semmi jót. Féltem; csókolni kívántam az örömöket.
te voltál az első, ki utat mutattál a halálba,

aztán harmadnapon gördülékenyen megváltál tőle.
követőd lettem, mert reménykedtem a viszontlátásban.
Nem csalódtam benned, pedig, mint egy esküvői tányér
ripityára törtem, de aprólékosan felsepertél,
hogy újra színt vallhassak. Bevégeztetett! Kikapartál
a sárból, hogy én véremet megtisztítsam a széklettől.
Miért viszolygok még az egyenesen izzadó élettől?

Kötelék
Bőröm alá kerülhetsz, hogy üdítő itatód lehessek.
Engedd, hogy kirázzon a hideg, mert elvéreztetlek.
Most megkövezlek, te pedig bezúzhatod halántékom.
Fénysugarad leszek, te meg legyél az esti árnyékom.
Nevessünk! Zokogjunk! Bohóckodjunk! Zokogjunk! Nevessünk!

Tekintetedbe költözöm s te leleplezed titkodat,
kettőnket egy egyenlő és egyforma isten hívogat.
tövisszúród leszek, hogy te legyél hajnali rózsám.
Szóhoz se jutnánk, ha önfeledten szeretkeznék egy morzsán.

Korszellem
Változunk,
a megsárgult
törvénykönyvről
lefújjuk a port.
Lapozunk,
a keresztelővel
együtt
megtartjuk a tort.

Transzmutáció
Fehér karvalynak születek
zöld testű kék égre.
Bíbor karddal megvívok
a fekete halállal.
Aranykehelyből iszogatok
ezüstkanállal.

Jóslat
Ne érdekeljen,
hogy ne akarj határt szabni az aránynak;
ne izgasson, hogy
időben hallgasd meg szavát a szamárnak.

Kalauz
átölelsz akkor, mint fájdalmas
anya szerető fiát,
és berepülsz védtelen
rengetegem sűrűjébe, hogy
egy szende bűbájos kunyhóban
átadd nekem a vadság
szerető fogsorát: az
örök áramló energiát?
(kérdezem és lehullik vértem,
végleg hozzád értem!)

Pax
Az idei kalász kifakad és
bizony a szőlőszemek sem ritkák;
lecsúszott kulisszáidban nép-
viseleted díszkoszorús hullazsák.
Elég! Vedd elő természetes
permetszered: összekulcsolt tenyered.

Tettetett létezés
Hogy lehetséges, hogy csak
neked van kanonizált
teremtés történeted,
amikor óriások
és törpék hintáznak a
világűr pókhálóján?

A tudományos körökben elfogadott
evolúciós elmélettel
miért hazudod
a tömegsíroknak azt, hogy őt
mindhalálig szereted?

Búgócsiga
Sík-kert-tett-tét-tél-lét-kör-
tőr-rév-vér-rom-moly-lyuk.
Hangzatos szócsatákban
fuldokolva forgunk!

Örömhír
Siratom a kovásztalan földet,
húzok rá kéket, és teszek zöldet.
Mosolyra derítem kesernyés
szívedet, beváltom ígéretemet.

Paradisus
A régészeti leleteknek nincs semmi jelentősége;
a kronológiában világít a lélek műve.

Veritas
A növények csendesek,
az állatok dalolnak,
az emberek zajongnak!

Befogadás
Eddig voltam, hogy élvezzek.
Leszek, hogy ezután is létezzek.

Örökbefogadás
Csak megsúgom, az aranymetszés nem
arról szól, hogy kicsoda az első emberpár;
az összhang törvénye ennél nemesebb:
szerelmem benned ne essen kár.

Játszma
Elkezdtem, ha van kedved, magadénak
mondhatod, de ne jelentsd ki:
ez csak a te napod. tudod mit?
Legyen meg a te akaratod.


http://undergroundbolt.hu/fatyolmeret

eferesz•  2014. május 22. 23:57

0

Megnyugtat.
Kőtáblákon ücsörgök 
– sziklára építem házamat,
és egy gondolkodó 
szobor bőrébe
képzelem tekintetemet –,
arra az eseményre várva,
amikor belém költ a lélek.
Még csak test vagyok, anyag,
por, hamu, szeplőtlen energia.


Elült a vihar, 
jelenleg a csenddel 
teremtek kapcsolatot
– a pocsolyák víztükre fényben úszik,
bőséget lát benne a békanyál.
újra mosolyog a mennybolt –,
és az előre, a holnapi, 
beharangozott égzengéskor
is itt találom kiégett árnyékomat.
Megnyugtat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom