Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
0
eferesz 2014. május 22. 23:57
Megnyugtat.
Kőtáblákon ücsörgök
– sziklára építem házamat,
és egy gondolkodó
szobor bőrébe
képzelem tekintetemet –,
arra az eseményre várva,
amikor belém költ a lélek.
Még csak test vagyok, anyag,
por, hamu, szeplőtlen energia.
Elült a vihar,
jelenleg a csenddel
teremtek kapcsolatot
– a pocsolyák víztükre fényben úszik,
bőséget lát benne a békanyál.
újra mosolyog a mennybolt –,
és az előre, a holnapi,
beharangozott égzengéskor
is itt találom kiégett árnyékomat.
Megnyugtat.
eferesz2014. május 28. 13:02
Köszönöm, hogy benéztetek!
:)
Ernest2014. május 23. 15:16
Szépet írtál!
Molnar-Jolan2014. május 23. 14:02
Megnyugszom az égzengésben.
A mennybolt békanyálba
költ, árnyékom harangba véstem.
Az élhető lélek vörös-kék,
mint anno egy szappanmárka.
Törölt tag2014. május 23. 11:06
Törölt hozzászólás.