0

eferesz•  2014. május 22. 23:57

Megnyugtat.
Kőtáblákon ücsörgök 
– sziklára építem házamat,
és egy gondolkodó 
szobor bőrébe
képzelem tekintetemet –,
arra az eseményre várva,
amikor belém költ a lélek.
Még csak test vagyok, anyag,
por, hamu, szeplőtlen energia.


Elült a vihar, 
jelenleg a csenddel 
teremtek kapcsolatot
– a pocsolyák víztükre fényben úszik,
bőséget lát benne a békanyál.
újra mosolyog a mennybolt –,
és az előre, a holnapi, 
beharangozott égzengéskor
is itt találom kiégett árnyékomat.
Megnyugtat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

eferesz2014. május 28. 13:02

Köszönöm, hogy benéztetek!
:)

Ernest2014. május 23. 15:16

Szépet írtál!

Molnar-Jolan2014. május 23. 14:02

Megnyugszom az égzengésben.
A mennybolt békanyálba
költ, árnyékom harangba véstem.
Az élhető lélek vörös-kék,
mint anno egy szappanmárka.

Törölt tag2014. május 23. 11:06

Törölt hozzászólás.