editmoravetz blogja

Hallom, sompolyog mögöttem

lábujjhegyen a szörnyű végzet.

Újabb évszám, mi eddig nem volt,

s hogy közeleg a végítélet...

Egy híján nyolcvan! Istenem! 

Hová lettek az elmúlt évek?

Megnyitom batyum, belenézek;

hiába kutatok, keresek...

...mikor úgy tűnik, meglelem,

gyöngyszemként szanaszét gurulnak 

ujjaim közt, s találnak utat,

peregnek huncut homokszemek.

Ki tudja, vajh mit tartogat 

egy titokzatosnak vélt jövő;

ha még múltunk is ily cselszövő,

mit hozhat a rejtélyes holnap?

Hallgatom a neszt, s figyelek,

mint csodára váró kisgyerek;

lesve titkon múló perceket, 

remélve,  jövőm csak jobb lehet! 

Óbuda, 2024. március 1.

Elbúcsúzom tőled!

Tegnap még itt voltál, ma már messze tőlünk,
csillagtávolságból látod már a földünk.
Tegnap még nevettünk, terveztünk utazást,
nem hallanál most mást, fel-feltörő sírást.

Erős, határozott egyéniségeddel
embertársaidat jó úton vezetted.
Példás volt az élted, emelt fővel mentél,
piciny leánykaként, háborút vészeltél.

Korán vesztetted el drága Édesanyád,
nem siránkoztál, hogy nagy teher hárult rád.
Akkor lettél boldog, mikor férjhez mentél,
hűséges pároddal élet-utat tettél.

Később emelt fővel, cipelted sorsodat,
senki nem hallotta siránkozásodat.
Akkor sem szisszentél, mikor az ég zengett,
vállon nehéz kereszt, te tetted, mit kellett.

Példa voltál nekünk, hogy élni miként kell,
sok-sok intelmedet a szívünkbe vésted.
Aki ismert téged, hangod nem felejti,
okos tanácsaid élten át szívleli.

Sosem lettél "néni" - mindig Cilu voltál,
szép korod megélted, Te ifjú maradtál.
A föld legyen könnyű, imám szálljon érted.
Lelked találja meg hőn szeretett férjed!

Nehéz szívvel búcsúzom Cilukától - férjem húgocskájától -

Budapest, 2020. június 7.

Jó reggelt!

Bodri ugat

farkát csóválva. 

Itt a reggel,

jön kis gazdája.

Piciny lányka

két karját tárja,

fejét fúrja

selymes bundába.

Halkan nevet,

súg a fülébe.

Titkuk lehet,

más meg ne értse!

Cirmi ásít,

hátat domborít.

Huszár kakas

JÓ REGGELT ordít.

Fű, fa, virág

mozdul e jelre.

Kel a világ,

csodás reggelre. 

Budapest, 2020. május 14.

Pattanj ide mellém, varázsszőnyegemre,

Elrepülünk oda, hol mesék születnek:

Óriási fa tövében 

Gyülekeznek aprónépek:

Hüvelyk Matyi, a hét törpe, 

No és ott van Hófehérke.

Nézd csak, ki ül az ág hegyen?

Varjú, sajtot tart csőrében.

Alatta a róka koma,

Reméli, lesz ma vacsora.

Fenn a dombon, kacsalábon

Áll egy elvarázsolt város.

Herceg indul felkeresni,

A királylányt ébreszteni.

A brémai muzsikusok

Négyen vannak, ugye tudod?

Szamár, kutya, macska, kakas;

Hangjuk egymást túlszárnyalja.

Kis hableány: sellő lányka,

Micimackó és barátja.

Nosza, folytassátok tovább!

Ki tud több mesefigurát?

Budapest, 2016. november 19.

B.Moravetz Edith