Édes Emil

Fekete lyuk vagy nulla-dimenzió,
nem hit kérdése, nem is egy fikció,
nem látható mégis kiszámítható,
talány talárjába bújt látogató...
Bárhogy is legyen testvérünk mindenképp,
benne a titok maga a létezés,
melynek előzménye sok csillaghalál,
a kozmikus szemétből feltámadás,
életet hoznak a fekete lyukak,
nekik az Univerzum mutat utat,
hogy megtudjad ki vagy egyáltalában,
ahhoz lángolnod kell örökös vágyban,
    kétkedni minden válaszban-kérdésben,
    elmerülni végleg a létezésben!

(VÁLASZ A SZORONGÁSSZONETTRE 1. változat)

Menj, Farkastestvér, ne ölj embert soha!
Szólt Szent Ferenc, Isten szándékát mutatva;
testvérként szólítva a bűnös farkast,
a Napot, a Holdat és csillagokat.

Minden zugát a táguló kozmosznak,
amelyeket létben tart akarata,
mindent az evolúcióra hagyva;
legyen minden önmaga alkotója,

hisz testvéreink a fekete lyukak,
óriás kvazárok, égi tejutak.
Ezért még gondolni is képtelenség,

hogy ahol vers fakad és virág nyílik
hol az anyagot értelem díszíti,
hogy önmagát felfalná a Mindenség.

A bűn gyümölcse mindenütt megterem,
ahol az Isten törvénye nem lehet
mindenek felett, mely ellen a tudat
emberi szempontok szerint válogat;
rossz példát mutat, melyet majd odaát
ért meg igazán - átlátva önmagán.
Mivel az ember nem látja a mérget,
mert a Gonosz bevonta édes mézzel;
jól eltakarva mézédes mámorba,
küldve őt bűnre csábító álomra,
hogy majd biztos legyen elkárhozása,
a Pokol tüze legyen örök társa.
     A végítéletkor minden kiderül,
     a bűn íze lesz édesből keserű.

Bűzlő kukákban kisleány keresgél,
nyári melegben felpuffad a szemét,
ahogyan rothad önmagában, szennyes,
sűrű, ragacsos, barnás levet ereszt,
mely fölött meghízott legyek és nyüvek
unalmukban nyüzsögnek egykedvűen.
Alamizsnát kérő kéz nyúl ki feléd,
akiknek a mocsokból sem jut elég;
akik penészes kenyeret undorral
esznek, mocsoktól felfordult gyomorral,
életük maga a megaláztatás,
melyből minden bűn egyenes folytatás.
     Mire mit felelsz a végitéletkor,
     hogy mit tettél vagy mulasztottál egykor.

A múltba nézve, majdhogy ezer évvel,
Marburg várát látom a messzeségben,
hol Erzsébet Isten kedvében járva,
mindenét adva koldusok javára,
hitvesi ágyát leprással megosztva
förtelmességétől nem undorodva;
Jézust meglátva szegényben, betegben,
keresztjét saját vállára felvette.
Látom arcodon, hogy elmosolyodtál,
ne hidd, nem történt akkora változás;
van ami fölött az idő elhaladt,
a forma változott, a lényeg maradt.
     Ha a bűn legyőzése minden vágyunk,
     ahhoz nekünk is, szentekké kell válnunk.

A bűn gyümölcse most is bőven terem,
mindenütt ott van, ahol ott az ember,
melyben burjánzik, lelkén élősködve,
gyönyörtől eltelve tort ül fölötte.
Tudományokban előrehaladva,
mely a megismerés örömét adja,
bár megannyi titok végére járva,
egy sem akadt, mely üdvére szolgálna.
Megoldást nem adnak e teóriák,
csak a nem emberi kategóriák:
bűnbánat, bűnhődés ha elmaradnak,
úgy bűnbocsánatot Isten sem adhat.
     Ama utolsó napon majd kiderül,
     a jobb vagy a bal oldalra ki kerül.

Győr, 2013. július 29.

• Gondolatok

Múltam dús szövevényét sarabolom,
mindhiába évek óta bogozom,
gordiuszi csomóként összefűzve
reményemet már teljesen elűzte,
hogy rátalálhatok a megoldásra;
kutatva a múltat, mi motiválta,
hogy az egyes dolgok megítélése,
minek lett oka vagy következménye?
A félig elfelejtett emlékekből
vagy okozati összefüggésektől
vajon milyen válaszra számíthatunk,
amelyek sejtetik, hogy kik is vagyunk.
    Álmomban visszafelé járt az óra,
    megveszekedett mindkét mutatója.

Győr, 2015. január 9.

Éppen szemben a büfével
egy koldus ült a fal mellett,
emlékek közt keresgélve.
Azon sírva keseregve,
hogy két lábát elvesztette,
nincs e földön már senkije,
az egésznek mi értelme...
Meddig kell még szenvednie?
 

Valaki az imént éppen,
ahogyan elment mellette,
- Vegyél egy pár cipőt érte! -
azzal ledobott egy ezrest,
holott lába nincsen egy sem.
- Meglásd, jó lesz majd télire! -,
lelkendezett az idegen.
Meddig kell még szenvednie?
 

Egy rendőr is arra tévedt.
- Mi a bajod? - azt kérdezte.
- Az fáj, hogy nem veszik észre,
hogy lábam már nincsen egy sem.
- Páros lábbal rúgjad seggbe,
hogy elszálljon jó messzire! -
tanácsolta neki erre.
Meddig kell még szenvednie?
 
Herceg!
 
Pszichiáter hátba verte. 
- Talpra állítunk majd itten,
egész biztos lehetsz benne!
Meddig kell még szenvednie?
 

Győr, 2015. február 24.