Édes Emil

Kasza Béla
BALATONI ÜDVÖSSÉG

Szívem őszi nyomor terhét
hordja s ez nem vagány,
közrefognak, szorongatnak,
betegség és magány.

Elárult a nyár melege,
tavasz-ruhás ábránd,
gondolatom színjózan lett,
hideg élű márvány.

Sajgó testem tétova vér,
lelkem íze keser,
jövőm fénye láthatatlan,
vakságom leteper.

Apró csillag ébred bennem,
balatoni álom,
vad szerelem ott segítsen
által a halálon!

Attól kezdve legyek pára,
csupán erre vágyom!
Lélegezz be! Érezd magad
jól ezen a tájon!

Kasza Béla
UTOLSÓ SZERELEM

Ez az ősz oly szép lesz,
bár a véget hozza,
átölel és ringat
Balaton mosolya.
Hegyek között járkál
szívem, lábam, kedvem.
Itt kap meg a halál,
utolsó szerelmem.

Kasza Béla
MOST MÉG CSUPÁN SZAVAK
 
Ravatalomnak választom
hegytetőn a havat.

Menekülök robot elől,
maradhassak szabad.

Gondolatok, végső tervek,
most még csupán szavak.

Kasza Béla
PIPACSOLÓ

Bánatfelejtő pipacsos reggelen
mutatom az égnek mindkét tenyerem.
Ráhull ifjú napfény, imát mormoló,
és szertelen csókjával szél, a bohó.

Mosolytalan még a széles búzaföld,
nem sárgul, kékesen, fátyolosan zöld,
még sincs oka rá, hogy fakadjon sírva,
gátja a pipacs ezer piros szirma.

Mert a pipacs álom, szárnyas szerelem,
könnyű ölelésben búmat feledem,
vagyok a május fogadott testvére.

A pipacs táncol, vörösen lengedez,
felkapja lelkem, ébredő szellemem,
s ragyog, mint vad csókok szépséges vére.
 

Kasza Béla
MÁJUSI KEGYELEM

Pipacsos május, amúgy is virágos,
napfény követi lombokon az esőt.
Piros szoknyák szélben, akár az álom
lobognak, s feszít a büszke délelőtt.

Fiatal a tavasz, megmarad nyárig,
gyönyörrel futnak egekig illatok.
Szerelem énekel, de akad más is,
lesik a kéj-zöld földet a csillagok.

Érzékeny vagyok, ez lehet az oka,
meg hogy a május bámulatos csoda,
ezért meresztem mindig-éhes szemem.

Pipacs-mosolytól való kedvem részeg,
ölelni édes e teljes egészet,
megtartó szívű, szépséges kegyelem.