Édes Emil

Ballada a Nemzeti Összetartozás Napjára
 
Ha áspiskígyó negédes hangja szól,
nem késnek előmászni az árulók,
mind csak kompromisszumra éhes csaló,
nemzetellenes, örökös széthúzó,
ki a nemzet ügyében megalkuvó,
az cinkos, méregkeverő sarlatán.
Nem kellenek önjelölt mindentudók,
ne múljon sorsunk mások akaratán!

A Haza szétszaggatott vérző teste
nem vergődhet megcsonkítva örökre,
Trianon átkát többé ne viselje
eljött az ideje nézzünk tükörbe!
Gyalázatát a nemzet rég kinőtte!
A történelem kapuja nyitva már,
csak indulnunk kell az úton előre,
ne múljon sorsunk mások akaratán!

Ha a gyilkos harc elkerülhetetlen,
és a győzelem igényt tart hősökre,
melyet egyedül vér árán szerezhet
magának a nemzet, örök időkre,
nem késhet, ki a szent harc élére áll,
kinek kezén ott ül a Turulmadár,
akire egy nemzet önérzete vár,
ne múljon sorsunk mások akaratán!

Ajánlás helyett:

Legyen autonómia Erdélynek,
a részek saját elképzelésének
ne lehessen gátja a megalkuvás;
mint gyermek menekül anyja ölébe,
úgy a részek a haza örökébe,
melyet hirdessen zengő harangzúgás!

u.i.

"Unio" szól a tizenkettedik pont,
negyvennyolc óta teher vállainkon,
nem léptünk előre semmilyen síkon...
 
 
Győr, 2015. június 4.

Fekete lyuk vagy nulla-dimenzió,
nem hit kérdése, nem is egy fikció,
nem látható mégis kiszámítható,
talány talárjába bújt látogató...
Bárhogy is legyen testvérünk mindenképp,
benne a titok maga a létezés,
melynek előzménye sok csillaghalál,
a kozmikus szemétből feltámadás,
életet hoznak a fekete lyukak,
nekik az Univerzum mutat utat,
hogy megtudjad ki vagy egyáltalában,
ahhoz lángolnod kell örökös vágyban,
    kétkedni minden válaszban-kérdésben,
    elmerülni végleg a létezésben!

(VÁLASZ A SZORONGÁSSZONETTRE 1. változat)

Menj, Farkastestvér, ne ölj embert soha!
Szólt Szent Ferenc, Isten szándékát mutatva;
testvérként szólítva a bűnös farkast,
a Napot, a Holdat és csillagokat.

Minden zugát a táguló kozmosznak,
amelyeket létben tart akarata,
mindent az evolúcióra hagyva;
legyen minden önmaga alkotója,

hisz testvéreink a fekete lyukak,
óriás kvazárok, égi tejutak.
Ezért még gondolni is képtelenség,

hogy ahol vers fakad és virág nyílik
hol az anyagot értelem díszíti,
hogy önmagát felfalná a Mindenség.

A bűn gyümölcse mindenütt megterem,
ahol az Isten törvénye nem lehet
mindenek felett, mely ellen a tudat
emberi szempontok szerint válogat;
rossz példát mutat, melyet majd odaát
ért meg igazán - átlátva önmagán.
Mivel az ember nem látja a mérget,
mert a Gonosz bevonta édes mézzel;
jól eltakarva mézédes mámorba,
küldve őt bűnre csábító álomra,
hogy majd biztos legyen elkárhozása,
a Pokol tüze legyen örök társa.
     A végítéletkor minden kiderül,
     a bűn íze lesz édesből keserű.

Bűzlő kukákban kisleány keresgél,
nyári melegben felpuffad a szemét,
ahogyan rothad önmagában, szennyes,
sűrű, ragacsos, barnás levet ereszt,
mely fölött meghízott legyek és nyüvek
unalmukban nyüzsögnek egykedvűen.
Alamizsnát kérő kéz nyúl ki feléd,
akiknek a mocsokból sem jut elég;
akik penészes kenyeret undorral
esznek, mocsoktól felfordult gyomorral,
életük maga a megaláztatás,
melyből minden bűn egyenes folytatás.
     Mire mit felelsz a végitéletkor,
     hogy mit tettél vagy mulasztottál egykor.

A múltba nézve, majdhogy ezer évvel,
Marburg várát látom a messzeségben,
hol Erzsébet Isten kedvében járva,
mindenét adva koldusok javára,
hitvesi ágyát leprással megosztva
förtelmességétől nem undorodva;
Jézust meglátva szegényben, betegben,
keresztjét saját vállára felvette.
Látom arcodon, hogy elmosolyodtál,
ne hidd, nem történt akkora változás;
van ami fölött az idő elhaladt,
a forma változott, a lényeg maradt.
     Ha a bűn legyőzése minden vágyunk,
     ahhoz nekünk is, szentekké kell válnunk.

A bűn gyümölcse most is bőven terem,
mindenütt ott van, ahol ott az ember,
melyben burjánzik, lelkén élősködve,
gyönyörtől eltelve tort ül fölötte.
Tudományokban előrehaladva,
mely a megismerés örömét adja,
bár megannyi titok végére járva,
egy sem akadt, mely üdvére szolgálna.
Megoldást nem adnak e teóriák,
csak a nem emberi kategóriák:
bűnbánat, bűnhődés ha elmaradnak,
úgy bűnbocsánatot Isten sem adhat.
     Ama utolsó napon majd kiderül,
     a jobb vagy a bal oldalra ki kerül.

Győr, 2013. július 29.

• Gondolatok

Múltam dús szövevényét sarabolom,
mindhiába évek óta bogozom,
gordiuszi csomóként összefűzve
reményemet már teljesen elűzte,
hogy rátalálhatok a megoldásra;
kutatva a múltat, mi motiválta,
hogy az egyes dolgok megítélése,
minek lett oka vagy következménye?
A félig elfelejtett emlékekből
vagy okozati összefüggésektől
vajon milyen válaszra számíthatunk,
amelyek sejtetik, hogy kik is vagyunk.
    Álmomban visszafelé járt az óra,
    megveszekedett mindkét mutatója.

Győr, 2015. január 9.