Már nem lehet...

biacica15•  2011. január 16. 22:35

Újabb és újabb történetek... apró vagy éppen óriási ugrások az élet teraszáról... és mindezt most csak én emésztgetem... nélküled...
Már nem tudom elmesélni, már nem láthatod, már csak a magányos falaknak súghatom, hogy mennyire boldog vagyok...
Az életem talán legfontosabb történéseit kell ily magányban megemésztenem... már nem jöhetek úgy haza, hogy képzeld megtaláltam azt az embert, aki a világot jelenti, hogy képzeld már nem rúgnak belém... most én vagyok a minden egy másik embernek... már nem... már csak azok a napok évek és azok a történések maradtak, melyet szívemben örzök... már nincs holnap, nincs közös holnap...
Drága egyetlenem neked írok bár tudom te már soha sem ovashatod... de most még is írok...
Egy éve úgy gondoltam nincs semmi ami mnket elválasszon, de mégis... a halál és a sors erőseb nálam...
Azon a napon mikor téged kísértünk az utolsó utadra és örök nyugaloba helyeztünk, egy részemet én is sírodba vetettem... elengedtem a gyermeked...
Annyira hihetetlen napról-napra szembesülni a tudattal, hogy nem vagy...
Bocsáss meg nekem, kérlek bocsáss meg!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!