Ede blogja

Ahol a keleti délire tér,
Ahol a város hegyet ér,

Ott élek én.

Ahol a hegyvidék mindig fehér,
Ahol sokszor felhőket ér,

Ott élek én.

Ahol a medve a városba jár
És sokszor a kukánál vár,

Ott élek én.

Ahol egykoron, öseim adták,
Éltüket érted kegyes szabadság

Ott élek én.

Ahol anyám mindig meleg ételel vár,
És mindig jó éjszakát kiván.

Ott élek én.

Rozsát kerestem,
Mely ne szurjon meg
És mely miattam
Látta meg a napvilágot.

A fényt kerestem,
Mely ne vesszen el,
És amely engem,
A lelkem világítja meg

Tüzet kerestem,
Mely ne aludjon ki,
És amely érettem,
Gyulladt ily buzgó, nagy lángra

Rozsát kerestem,
A fényt kerestem,
Tüzet kerestem,
Napot kerestem.

Mindezeket megtaláltam,
Benned kedvesem,
A szerelmemet,
Neked emelem.

A negyedik gyertya ég
hamarosan a várakozás véget ér.

Itt a karácsony a fejünkön
de talán mi van az eszünkön.
Készen állunk az ünnepre?

Miért kell egy nap?
hogy mindenki jó legyen.
Miért pont ez a nap?
hogy szeretetet mutassunk?

Nem értem mi a rossz
Abban ha valakihez jó vagy
Milyért oly nehéz
mindennap ezt tenni.
Miért veszekedünk
Miért harcolunk?
De a karácsony szent ünnepére
Lecsillapodunk.

Bejgli szagát észlelem,
Angyal figyel ébren,
Rejtélyes egy érzelem,
Tinta szárad képeken,
Ott a csomag - észlelem
Kezem tárom szélesen.

Zsákban van az ajándék,
Utón fényes éjeken,
Zselét eszek sötétben
Angyal int szemérmesen,
Nagyon szép az életem,
Az angyal int szemérmesen.

Ablakomra szállt egy galamb
Üzenetet hozott,
Évek ota galamb nem jött
Most meg szürke szállott le

Üzenetet hozott töled
Mit, nem tudom,
Nem akarta elmondani
Mert talán félt

Nem tudom mit gondolt,
Mi volt a fejébe
Miért nem akarta megmondani
Azt, hogy mit gondolt.

Talán félt tölem
Vagy tán magától
Nem akarja bevallani,
Bevallani az igazságot

Vagy tán megtette,
És nem vettem észre
Talán annyira hülye vagyok
Hogy nem láto mennyire büszke.

Nem látom,
Nem mondja,
Nem vallja be,
Azt, hogy szeret engem.

Én is szeretem ötet
Bármit is mondana,
Szeretem öt
Mert ő a kedvesem